Magyar győzelemmel kezdődött az EB. Sajnos egyelőre csak a sehová nem számító próbafutamot nyertük meg, de azért learattuk a gratulációkat. De kezdjük az elején. Reggel szakadt az eső, így elég nehezen került elő a csapat. Akik tegnap még nem kerültek vízre, ma próbálták a kevés esőszünet egyikét kivárni, de nem sok eséllyel – mindenki elázott előbb vagy utóbb.
A hivatalos programok egy kormányosértekezlettel indultak. A szokásos kérdések hangzottak el, például hogy mikor kell a büntetőfordulót megcsinálni a kreutz-bójánál elkövetett szabálytalanságért. A Balatonkeneséről is ismert joviális ír zsűrielnök, Tony O’Gorman elmondta, hogy ő úgy fogja értelmezni a „vitorlázza tisztára magát és az első lehetséges alkalommal végezze el” szabályt, hogy vagy a terelőbójáig vagy azután egyenesen továbbhaladva kell pörögni. De nem hátszélben. Markus Wieser ezenkívül felvetette, hogy a kétfordulós büntetés a dragonok számára túl súlyos, ami kontraproduktív lesz: mivel ekkora pozícióvesztést senki sem akar bevállalni, ezért a büntetőzés helyett inkább az óvást fogják választani. Mindenki a vállát vonogatta – ezt előbb kellett volna kitalálni, marad a 720. Az egyetlen izgalmasabb hír talán csak az volt, hogy a rajt utáni negyedik perc – vagyis a rajtidő-korlátozás – lejárta után a VHF rádión be fogják mondani, hogy ki volt korai rajtos, s az érintetteknek „illendő” kiállniuk.
Gert, a főrendező megígérte, hogy ma mindenki a legjobb rajtját fogja elkövetni, ugyanis jelezte, hogy a második rajtot – akármilyen is legyen majd – elengedi. Így is lett. A mezőny jelentős része kivitorlázott a gyengécske délkeleti szélben, és az első rajt, annak rendje és módja szerint általános visszahívással végződött. Megjegyzem, hogy mi a rajtlövés pillanatában pontosan a vonalon voltunk. Kár, hogy ez csak a harmadik sorra volt elég.
A második rajtot azután elengedték. Mindkét magyar hajó a lee-bója (valójában egy lee oldali rajthajó áll ott) közelében rajtolt, majd kifordultunk balcsapásra. Fecóék azonban jó sebességgel átvitorláztak a mezőny előtt, majd ügyesen megtalálva a szélcsíkokat, vezető pozícióban közelítették meg az első bóját. Mi kicsit keveset vitorláztunk mostanában ilyen gyenge szélben, nehezen találtuk a vitorlabeállítást, alaposan lemaradtunk. Aztán az alba felengedése kicsit segített, és a középmezőny végével valahogyan felvergődtünk a felső bójáig. A rengeteg jobbról jövő hajó, a leálló szél és a szélfordulók végül azonban az utolsó reményeinket is feledtették egy jobb helyezésre.
Feriék viszont megtartották az első helyüket, és egy német, egy orosz és egy ukrán (értsd: Wieser) hajó előtt elsőnek értek le a hátszél-gate-hez, ami az időközben teljesen leállt szél miatt a futam megnyerését is jelentette. Ennek folyományaként az esti megnyitón néhány komolyzenei CD és egy nagy taps gazdái lettek, és Ulli Libor, aki az 1972-es olimpián ezüstérmes volt még nekünk is gratulált (később felvilágosítottuk, hogy nem mi voltunk az elkövetők, de azért jólesett).
A megnyitón egy rettenetes fúvószenekar muzsikált, voltak beszédek is, és ahogyan arra számítani lehetett, a rántott hús egészen jónak, a többi étel közepesnek, a fehér bor elviselhetőnek, de a vörös csapnivalónak bizonyult. A beszédek biztosan nagyon érdekesek lehettek, bár nem nagyon hallottuk őket, de sajnos lemaradtunk az állítólag egész jó spanyol-olasz meccsről.
Holnap már élesben megyünk, de ha hinni lehet az időjárás-jelentésnek, marad a csendes eső és kevés szél kombináció, ami a hét elejére nem sok jót ígér. Dehát bízzunk benne, hogy a meteorológusok is tévedhetnek. Érdekes módon az éjszakák mindig csillagosak, reggelre mégis jön a szürkeség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése