Dragonosok finneznek

A hét végén újra Agárdon versenyeztem. Mint a régi szép időkben, olyan 30 évvel ezelőtt. Persze akkor még Optimistben, Cadetban, 420-ban... Most pedig - nos igen Finn-nel! Vagyis hűtlen lettem a Dragonhoz? Nem, erről szó sincs. Csupán annyi történt, hogy kerestem a lehetőséget, hogy akkor is vitorlázhassak, ha a csapat:
a) éppen nem ér rá;
b) éppen ráér, de pont nincs verseny.


Nyilvánvalóan kapóra jött,hogy Sipos úr (Sipos Péter, a Finn osztály titkára, mindenese stb.)  már régóta ajánlgatta, hogy próbáljam ki a dingit. Többé nem volt kiút, kifogás: "túl alacsony vagyok" - merthogy a súlyom az bőven megvan. Így aztán kipróbáltam, tetszett, és innen már csak egy lépés volt, hogy vegyek egy használt Madert.


Mintha visszazökkentem volna az időben. Egyedül vagy, így aztán nincs kifogás. Minden hiba felelőse menthetetlenül te vagy. Ha valami elszáll - mondjuk azért, mert nem raktad össze rendesen, nem kötötted meg,nem húztad meg - nincs kire hárítani. Ráadásul neked kell rendbe hozni is - nincs ott senki más, aki szerel, amíg te vitorlázol. 


Aztán ha már összeállt, és ott vagy a rajtvonalon, hihetetlenül jó érzés. Egyrészt a gép sokkal gyorsabban reagál, mint egy Dragon. Amíg a Fjord alig akart elindulni, ezért 30-35 másodperccel a rajt előtt már pontosan látni kellett, hogy mit akarsz, mi fog történni a többiekkel, a vonal helyzetével, a széllel - addig a Finn öt másodperc alatt elindul. Így aztán lehet korrigálni, helyezkedni, ügyeskedni. Egyszerre csak úgy éreztem, hogy mindent meg tudok csinálni.


Persze csak taktikailag. Mert a gépet azt tanulni kell. A száguldás lefelé, na igen, azt szokni kell. A Dragonon már megtanultuk a lúvba húzós, falsolós,  lefelé csúszást hátszélben. A Finnben alig 120 kilóval a hátsód alatt mindez teljesen más érzés. És nemcsak azért, mert a szerkezet simán a nyakadba esik. Hanem azért is, mert itt nem lehet hibázni - hármas szél felett kegyetlenül büntet.


Végül néhány szót a versenyről. Az up-down pálya a szombati futamokban a nádutcákon vezetett keresztül. Ez vicces volt, de sokat segít abban, hogy egy pillanatra se hagyd abba a figyelést. Egy 15 fokos szélforduló a harmadik futamtól elég volt arra, hogy az egyik átjáró sokkal jobb legyen mint a másik. 

(A képet Beló készítette (c) sailing.hu. Remélem nem haragszik...)


És hogy mi volt a Dragonosokkal. Huszonvalahány induló közt négy dragonos is volt. Juhász Gyuri, Kerti Géza, Ikrényi Gábor meg én. Taktikai és presztízscsata. Persze itt is rá lehet fogni a hajókra, vitorlákra meg a többire sok mindent. De az érzés mégiscsak az, hogy a puszta taktika sokkal töbet számít. Biztos vagyok benne, hogy sokat finomodik majd a hajóvezetésünk és a figyelmünk. Márpedig ez a dragonhoz is kell majd.