Dragon-évad: Visszatekintés 2.: A szezon második fele

Lássuk be, hogy régen nem volt olyan rosszul sikerült szezonunk, mint az EB utáni időszak. Pedig elvileg akkor kezdődött a nyár – és mi, balatoni vitorlázók nyáron szeretünk vitorlázni… De lehet, hogy szakítani kellene ezzel a beidegződéssel?

Néhányan már vészharangokat kongatnak, és azt mondják, hogy kipukkadt az osztály, vége, lement az EB, innen lefelé vezet az út, vissza a süllyesztőbe, a vegetáló, valójában csak az MVSZ teljesen elhibázott osztálypolitikája által fenntartott osztályok közé. Mielőtt azonban temetünk, talán érdemes lenne megvizsgálni ezt a kérdést kicsit alaposabban.

A Dragon EB-re készülve megvizsgáltuk az elérhető meteorologóiai adatokat. Teljesen egyértelműen kiderült, hogy vitorlásversenyt a Balatonon csak május-júniusban és szeptemberben érdemes rendezni. A nemzetközi versenynaptárba beillesztve ezért került a Dragon EB – és a tréning kedvéért az OB is – júniusra. Ez a rendszer tökéletesnek bizonyult: a megrendezett négy verseny potenciális 28 futamából 26-ot tudtunk lebonyolítani! Szerintem ez minden rendező álma lenne.

Ehhez képest a nyári – hétvégi – versenyek évek óta teljes kudarcnak bizonyulnak.  Jelentős részük lehetetlen viszonyok között kerül lebonyolításra, a tervezett futamok nagy része a gyenge szél miatt elmarad. Idén ezt még tetézte az is, hogy amikor éppen fújt a szél, nagyrészt túl erős volt.

Hol a megoldás? Nem ott, hogy kijelentjük: a dragonnak vége. Sokkal inkább ott, hogy folytatjuk az utat, amelyen korábban elindultunk. Azokra az időszakokra kell koncentrálni a versenyzést, amelyekben nagyobb valószínűséggel van szél. Vagyis a balatoni szezon elejére és végére. Ez válasz azoknak is, akik azon sopánkodnak, hogy a befektetett idő és pénz megtérülése túl alacsony. Növeljük hát a megtérülési valószínűséget! Ehhez persze el kell szakadni a kliséktől. A dragon osztály számára nem a Kékszalag és az azt megelőző két hétvégi nyári verseny a fontos.

Az ideális versenyszezon a dragon osztály számára a Balatonon így nézne ki: két áprilisi bemelegítő verseny, két májusi súlyponti verseny, júniusban OB. Ezután család, túravitorlázás, klubversenyek, osztályfejlesztő rendezvények. Augusztus végén súlyponti verseny, szeptemberben még egy súlyponti verseny és a flottabajnokság. Ezt követően egy párosverseny és egy levezető idényzáró verseny.

És még valami: az önállóan vagy kevés osztállyal rendezett versenyek rugalmasak. Gyorsan elindíthatóak, könnyen változtatható a pálya. Ezért is érezzük sokkal sikeresebbnek. Ezért a fontos, kiemelt hat versenyünk esetében nem változtatnék ezen a formán. 

Dragon-évad: Visszatekintés 1.: EB

Két nap múlva véget ér a dragon osztály ötven éves magyarországi múltjának talán legizgalmasabb évada. Visszatekintve hatalmas kettősség jellemezte: egy iszonyúan intenzív első félév, amelyet az első Magyarországon rendezett világverseny koronázott meg. Utána pedig egy régen nem látottan álmos, unalmas, érdektelen második félév. Szerda este emelhetjük poharunkat a régi évadra meg a jövő évi újra is: de előtte talán nem árt kicsit áttekinteni, hogy mi is történt velünk az elmúlt hónapokban.

 Azt hiszem, leszögezhetjük: az EB óriási siker volt. Nyugodtan veregethetjük a saját vállunkat. A hajóosztály éves londoni közgyűlésén októberben mindenki (! - bizony még azok is, akik nem jártak Balatonkenesén; hiába az osztályban gyorsan terjednek a hírek) csak dícsért minket. Az egyik újonnan megválasztott német alelnök külön megkért rá, hogy tudassuk vele mindig, hogy mi történik a Balatonon, mert ő személyesen szeretne még idejönni vitorlázni.

Mik voltak a siker tényezői? Elsősorban az, hogy évek óta tervezgettük, dédelgettük ezt az álmot, és ennek megfelelően egyre nagyobb intenzitással vettünk részt a nemzetközi dragonos életben. Így annak ellenére (!) elfogadtak, hogy szerepléseink alkalmával túl nagy dolgokat nem tettünk le az asztalra. Sem sportsikerek tekintetében, sem pedig olyan értelemben, mint orosz barátaink: rólunk ugyanis nem "süt a pénz". Utólag értékelve a dolgot, az IDA-nél meglehetősen tartottak attól, hogy a "dragon közvélemény" komoly szemrehányásokat tenne nekik, ha félresikerülne egy világverseny a Balatonon. Minden próbálkozás arra, hogy közvetlenül ellenőrizzék az előkészületeket, valójában csak félmegoldás volt. Így aztán maradt a bizalom: ehhez pedig szükség volt azokra az emberekre, akiket ismertek, akikben bízhattak. Ez segített elnyerni a rendezési jogot, és kivívni az utólagos elismerést is.

Mindezt csak azért foglalom össze, mert a gyümölcseit máris élvezhettük. A 2017-es világbajnokságra szóló pályázatunk még egy megjegyzést sem kapott. Vagyis besoroltak minket azon helyek közé, ahol dragonversenyeket "szoktak tartani". Ezt a státuszt megszereztük, csak meg kell tartani.

A siker további tényezőit már sokat elemeztük. Először is: volt egy CSAPAT. Hatalmas köszönet illeti a szervezői, önkéntesi és rendezői csapatot. Nélkülük valóban nem lett volna esélyünk sem arra, hogy a szerencsétlen időjárási körülmények ellenére jó versenyt rendezzünk (csak emlékeztetőül: úgy tartottunk meg egy hét futamos versenyt, hogy szombat déltől szerda délig semmi szél nem volt).

Azután - a szervezői munka eredményeként - volt szponzorációs háttér. A kommunikáció felépítésében és a verseny lebonyolításában olyan szintet tudtunk biztosítani, ami magva lett az EB-sikernek. Végül pedig rendelkezésre állt egy olyan infrastruktúra, amely tökéletesen kiszolgálta az igényeinket. A Kenese Marina-Port és a KMPVSE kiválóan teljesítette a vállalásait. Ha jelen pillanatban meg kellene mondanom, hogy hol lehet a Balatonon megrendezni a 2017-es dragon világbajnokságot, nem tudnék más megfelelő helyet. Persze addig még sok víz lefolyik majd a Sión...

A magyar flotta oldaláról nézve persze korántsem ilyen rózsás a mérleg. Egyrészt a magyar mezőny második fele kénytelen volt szembenézni azzal a ténnyel (amit a mezőny első fele már régen tudott), hogy nem versenyképes a nemzetközi élmezőnnyel szemben. Még a hazai vizeken sem, még akkor sem, ha évek óta szándékosan sokat vitorláztunk Balatonkenesén. Keló futam-harmadik helyétő és a Tenke-csapat néhány felvillanásától eltekintve nem sok babér termett a magyar "válogatottnak". Mint egy elkeseredett kormányostól nemrégiben hallottam, ez komoly törést is tudott okozni a csapatokon belül. 

Így aztán sokakban felmerülehetett, hogy érdemes-e ebbe a dologba ennyit invesztálni. Nem jobb-e nekünk egymás között versenyezgetni békésen, hol Földvár, hol Füred előtt - és évente legfeljebb egyszer megtapasztalni, hogy képtelenek vagyunk lépést tartani a nemzetközi flottával. Súlyos kérdés ez, és nem hiszem, hogy jelenleg meg lehetne válaszolni. 

A nemrégiben elvégzett felmérés szerint a flotta nagy része szerint: érdemes. De sok hangot hallani, amely nem ennyire eufórisztikus. Szembe kell néznünk ezzel, mert az osztály jövője nagyrészt itt dől el. Mert lássuk be: a dragon főleg azért lehet "szexi", mert nemzetközi szinten lehet vele versenyezni. Ha ebből kimaradunk, pontosan oda jutunk ahol az osztály a kilencvenes évek elején-közepén volt. Érdemes ezen elgondolkodni.

A dragon osztály titka

Sokat gondolkoztam már azon, hogy mi lehet a dragon osztály sikerének, 80 éves fennmaradásának a titka. Tudjuk, és sokat kommunikáltuk is, hogy a hagyományok, az elegancia, a technikai fejlődés, a relatíve kis csapat és az idősebbek számára is elérhető versenyzés mind-mind hozzájárul ehhez. De a Nemzetközi Dragon Szövetség (IDA) idei közgyűlésének résztvevőjeként találtam még egy fontos szempontot.

A "fontolva haladás" alapelvéről van szó. Nem szeretnék aktuális politikai párhuzamot vonni, de a "fejjel a falnak" ritkán fizetődik ki. A 19. századi Magyarországot tekintve mit látunk mai szemmel sikeresebbnek: a reformkort és a kiegyezést (vagyis a fontolva haladást) vagy pedig az országot Haynau kezébe lökő, a román parasztokat magyarok ellen fordító, Jellacicot horvát hőssé emelő forradalmat? 


De hogy jön ide az IDA közgyűlése? A Magyar Dragon Szövetség küdötteként végigültem az idei vitákat is. Londonban, a Royal Thames Yacht clubban, ahol még Nelson zászlóshajójáról, a Victoryról származó relikviák díszítik a termeket. Ilyen kulisszák között persze nem is várható el, hogy "forradalmi" döntések szülessenek. Nem is történt ilyesmi.


Felmerült például az a kérdés, hogy a hajó kötelező felszerelésének tekintendő 30 méter hosszú (a legénység által gyűlölt, mert túl hosszú és nehezen összetekerhető) kötél úszó vagy nem-úszó kötél legyen. Az eddigi előírás szerint ez egy horgonykötél, és száraz állapotban legalább 1,5 kilogrammnak kell lennie. Namármost ez a mai dragonozásban nyilvánvalóan őrültség: nagyon ritkán horgonyzunk, ha pedig valamiért szükség van rá, egyáltalán nem biztos, hogy ez a kötél a legmegfelelőbb erre a célra. Vontakötél viszont annál inkább kell a hajókra, ez meg ugye nem árt, ha úszik a vízen. 


Két álláspont csapott tehát össze: legyen nem-úszó horgonykötelünk - ez vizes, büdös, viszont jó eséllyel használhatatlan például már 25 méteres mélységben is (ne a Balatonra tessék gondolni). Vontakötélnek meg persze azért sem jó, mert nem úszik - így viszont nagyon pontosan kell célozni vele, ha nem akarjuk újra és újra átdobni. 


Nyilvánvalóan teljesen lényegtelen kérdésről van szó. Nálunk az MVSZ azonnal hozott volna egy határozatot, aminek rögtön rengeteg ellenzője lett volna, fórumok indulnak, és indulatok forrnak, amíg az MVSZ vissza nem vonja a határozatot, és a Nagyhajós Bizottság hatáskörébe nem utalja. Ott viszont évekre elhal az ügy.


Az IDA-nél hagyták, hogy a küldöttek vitatkozzanak egy darabig. Aztán levették a tervbe vett módosítást a napirendről. marad minden a régiben - mindenki viszi magával az eddigi kötelét, és egészen biztos, hogy soha senkit sem fognak ellenőrizni ezzel kapcsolatban. Az osztály megtartott magának jó néhány rajongót.


Ezután a lényeg - a teljes osztályarculat elfogadása már könnyedén átment. Pedig sokkal nagyobb változást hoz majd. De a határozat indoklásában meghatározó súllyal szerepeltek a tradíciók, így aztán nem sokat vitatkozott senki.


Így kell ezt csinálni.

Dragonosok finneznek

A hét végén újra Agárdon versenyeztem. Mint a régi szép időkben, olyan 30 évvel ezelőtt. Persze akkor még Optimistben, Cadetban, 420-ban... Most pedig - nos igen Finn-nel! Vagyis hűtlen lettem a Dragonhoz? Nem, erről szó sincs. Csupán annyi történt, hogy kerestem a lehetőséget, hogy akkor is vitorlázhassak, ha a csapat:
a) éppen nem ér rá;
b) éppen ráér, de pont nincs verseny.


Nyilvánvalóan kapóra jött,hogy Sipos úr (Sipos Péter, a Finn osztály titkára, mindenese stb.)  már régóta ajánlgatta, hogy próbáljam ki a dingit. Többé nem volt kiút, kifogás: "túl alacsony vagyok" - merthogy a súlyom az bőven megvan. Így aztán kipróbáltam, tetszett, és innen már csak egy lépés volt, hogy vegyek egy használt Madert.


Mintha visszazökkentem volna az időben. Egyedül vagy, így aztán nincs kifogás. Minden hiba felelőse menthetetlenül te vagy. Ha valami elszáll - mondjuk azért, mert nem raktad össze rendesen, nem kötötted meg,nem húztad meg - nincs kire hárítani. Ráadásul neked kell rendbe hozni is - nincs ott senki más, aki szerel, amíg te vitorlázol. 


Aztán ha már összeállt, és ott vagy a rajtvonalon, hihetetlenül jó érzés. Egyrészt a gép sokkal gyorsabban reagál, mint egy Dragon. Amíg a Fjord alig akart elindulni, ezért 30-35 másodperccel a rajt előtt már pontosan látni kellett, hogy mit akarsz, mi fog történni a többiekkel, a vonal helyzetével, a széllel - addig a Finn öt másodperc alatt elindul. Így aztán lehet korrigálni, helyezkedni, ügyeskedni. Egyszerre csak úgy éreztem, hogy mindent meg tudok csinálni.


Persze csak taktikailag. Mert a gépet azt tanulni kell. A száguldás lefelé, na igen, azt szokni kell. A Dragonon már megtanultuk a lúvba húzós, falsolós,  lefelé csúszást hátszélben. A Finnben alig 120 kilóval a hátsód alatt mindez teljesen más érzés. És nemcsak azért, mert a szerkezet simán a nyakadba esik. Hanem azért is, mert itt nem lehet hibázni - hármas szél felett kegyetlenül büntet.


Végül néhány szót a versenyről. Az up-down pálya a szombati futamokban a nádutcákon vezetett keresztül. Ez vicces volt, de sokat segít abban, hogy egy pillanatra se hagyd abba a figyelést. Egy 15 fokos szélforduló a harmadik futamtól elég volt arra, hogy az egyik átjáró sokkal jobb legyen mint a másik. 

(A képet Beló készítette (c) sailing.hu. Remélem nem haragszik...)


És hogy mi volt a Dragonosokkal. Huszonvalahány induló közt négy dragonos is volt. Juhász Gyuri, Kerti Géza, Ikrényi Gábor meg én. Taktikai és presztízscsata. Persze itt is rá lehet fogni a hajókra, vitorlákra meg a többire sok mindent. De az érzés mégiscsak az, hogy a puszta taktika sokkal töbet számít. Biztos vagyok benne, hogy sokat finomodik majd a hajóvezetésünk és a figyelmünk. Márpedig ez a dragonhoz is kell majd.