Zsúfoltra sikeredett az utolsó nap, így aztán csak most tudom befejezni az Attersee-n tartott Dragon Európa-bajnokság krónikáját. Minden jó, ha jó a vége: a csütörtöki futam nélküli nap után péntekre megérkezett az áhított, híres termikus szél, a Rosenwind, amelyben végül sikerült még két futamot tartani, aminek eredményeképpen lett érvényes Európa-bajnokság, sőt még kieső futam is. Európa-bajnok: (na ki más) Markus Wieser, a magyar szereplés pedig valamelyest elmaradt reményeinktől. Kis-Szölgyémi Feriék a 31. helyen végeztek, mi pedig 62.-ek lettünk.
A pénteki nap borzalmasan kezdődött, hiszen a kormányosértekezletet hajnali öt órára írták ki. A karikás szemek látványán – előző este volt a gálavacsora, bár táncolni nem oskan maradtak ott – a gyönyörű napfelkelte sem segített. A várt déli szél elvileg 6 és 9 óra között fúj. Nos ennek nyoma sem volt, így maradtunk – a hajnali hidegben kissé dideregve – a parton. Főrendezőnk, Gert Schmidleitner azzal biztatott, hogy végre megérkezett a nyár, így valamikor majd beindul a termikus szél. A kérdés csak az volt, hogy mikor: a kiírás szerint 14.00-kor lehetett adni az utolsó előkészítő jelzést.
Az égiek végül megkönyörültek a mezőnyön. Fél tizenegy tájban megérkezett az északkeleti szél, az a szél, amiért itt egyáltalán érdemes vitorlázni. 11.20-kor a második (fekete zászlóval indított) már sikeres vol, 6-8 csomós szélben indult a mezőny.
A tavat ismerők előnybe kerültek, ez meg is látszott az eredményen. Ahogy kiderült, egy rövid jobbcsapásos takk után hosszan át kellett húzni a tó másik, keleti oldalára, és majdnem a parttól fokozatosan felélesedve jönni a bójára. A hátszél nagyjából ugyanez, csak fordítva. Az első kör végén egy német „nyugdíjas” vezette a mezőnyt, de szorosan tapadt rá Markus Wieser, így a végén simán nyert is a balatonkenesei EB Amerika Kupát is megjárt győztese. A második helyen az osztrák bajnok végzett, ami jól mutatja, hogy beállt a szokásos „helyi” szél. Feriék a 37., mi az 55. helyen végeztünk, de kezdtünk már ráérezni arra, hogy hogyan is kell itt vitorlázni. A rajtunk sem sikerült rosszul, de a hajó sebessége sajnos messze elmaradt attól, hogy érdemben odaérjünk a mezőny első felébe. Sajnos új vitorlák nélkül ez nem fog menni.
A versenyrendezők az egyetlen megoldást választották, ami az adott helyzetben még megmenthette az EB-t. Befuttatták a mezőnyt a hátszélben, majd azonnal elrajtolt az utolsó futam, 13.20-kor. Ebben végre mindkét magyar hajó már jobban szerepelt, Feriék a 10., mi pedig a 45. helyen futottunk be, végre elszabadulva az utolsó egyharmadban kóricáló hajóktól. Ha most kezdődött volna a verseny, már egészen jó eséllyel pályázhattunk volna a mezőny első kétharmadába.
Ezután már csak a hajók kidaruzása és összerakása (a kidaruzás borzalmasan szervezetlen, az osztrákok igazán tanulhattak volna tőlünk) és az eredményhirdetés volt hátra. Markus Wieser három futamgyőzelemmel lett Európa-bajnok, és az utolsó szó jogán nagyon dicsérte a főrendezőt, és felemlegette, hogy Gert Balatonkenesén is milyen jó munkát végzett. Így még mi is szóba kerültünk. Második helyen Vinci csapata, azután egy orosz (egy Sydney-i olimpikon solingossal a fedélzeten), negyedik Ulli Libor (1972-es olimpiai ezüst), ötödik egy orosz hajó egy olimpikon finnessel a fedélzeten. A két futamon is győztes svéd hajó eltűnt a levesben.
Tanulság? Sebesség, sebesség, sebesség. Ezeken a tavakon nagyokat lehet rontani, egyetlen esély, hogy lehetőleg minden futamon reálisan elöl lehessen lenni, csak jó sebességgel lehet. Sebaj, legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése