Hetven éves - mégis kortalan: a Folkeboot

Hetven éves lett a második (vagy a harmadik? - mit szól majd Sipos úr és a finnesek?), szóval legyen holtversenyben a második kedvenc hajóm, a Folkeboot. Egy ízig-vérig skandináv, hosszúkieles, a vitorlázás szerelmeseinek fenntartott jószág. Semmi értelme: lassú, viszont belül kényelmetlen, még mindig faárbocot használnak, és semmit sem változtattak az eredeti klinkerpalánkozást előíró terveken. Vicces módon még a műanyag hajókon is klinkerszerű izéket alakítottak ki.

Mégis: ezrek versenyeznek vele, és még több ezrek túráznak rajta. Korábban több hajó átkelt az Atlanti-óceánon, egy ausztrál hölgy meg Európába vitorlázott vele. Minden észérvnek ellentmondóan sikeres. Érthetetlen. És nekem is van egy belőle.

Több mint 50 pályázat érkezett be a skandináv szövetségek által 1939-ben kiírt tervpályázatra. A cél: egy olyan hajó, amely mindenki számára elérhetően olcsó, nagy szériában, egységesen előállítható, egyedül és kettesben is vitorlázható, alvási lehetőséget nyújt egy négy fős családnak. Legyen versenyzésre is alkalmas. Egyszóval egy vízi Volkswagen, talán még az árat is megszabták, ha jól emlékszem 3.500 dán koronánál nem lehetett drágább.

Forgatták az ítészek a terveket, de egyik sem tetszett igazán. Végül kiosztottak néhány díjat, és Tord Sundénra, egy fiatal tervezőre bízták, hogy abból, amit kiválasztottak, gyúrjon össze egy hajót. Ez lett a Folkeboot: zömök, strapabíró, északi, de a dragon arisztokratikussága nélkül. Az első 1941-ben került vízre, azóta még jó néhány követte. Óriási flották vannak Dániában, Svédországban, Németországban, jó néhány az Egyesült Királyságban (bár ezek többsége nem klinker palánkozású) és San Franciscóban. Magyarországon tíz hajóról tudni (lásd itt.)


A német Yacht magazin jó néhány oldalt szentelt a hetvenedik születésnapnak. Azt a kérdést járták körül, hogy mi lehet a siker oka. A végén igazán nem jutottak semmi olyanra, amit idei néhány órás Folke-vitorlázás után én magam is ne tudtam volna összeszedni. A hajó irtózatosan kezes, nagyon jól vitorlázható, nem hajlamos a szélbefutásra még pöffös szélben sem. A kabin kicsi, de ha a hajón alszol, mindenért kárpótol a fa semmihez sem hasonlítható illata és a hullámok csobogása. A hajó formája annak ellenére kívül tartja a cockpiton a hullámokat, hogy a modern hajókhoz képest elég kicsi a szabad oldalmagasság. 

Igazi "back to the roots" élmény. Csak ne siess sehová. Dehát: miért mennénk hajóval, ha sietnénk? És ami a legfontosabb: a fiaimnak is tetszik, márpedig eddig nem voltak igazán lelkesek, ha apa megint vitorlázni akart.

A Hanni harmadik lett a Gardán

A Kis-Szölgyémi Ferenc, Kiss Tamás, Vezér Károly alkotta magyar egység harmadik lett az egyik legrangosabb dragonversenyen, a Garda-tavon rendezett Hans-Detmar-Wagner Kupán, a német flottabajnokságon. A magyar hajót csak két világbajnok előzte meg: a dragonmezőny egyik legkiemelkedőbb egyénisége, a német Vinci Hoesch, és a korábbi keletnémet finn-olimpikon és dragon-világbajnok Malte Philipp.

Vinciék mögött a magyar hajó - fotó: Fiona Brown

A vert mezőnyben találjuk többek közt az orosz Anatolij Loginovot is, a balatonkenesei EB egyik dobogós helyezettjét, korábbi világranglista-elsőt. Az erdemények itt találhatók.

Ez a bronzérem a magyar dragonosztály eddigi legkiemelkedőbb nemzetközi eredménye. A magyar csapat idén kezdte meg a dragonozást egy vadonatúj Petticrows hajóval, sok nemeztközi versenyen vettek részt, s a vizen töltött óráknak most meg is lett az eredménye.

A versenyen hét futamot rendeztek, általában erős szél fújt. A magyar hajó egy futamgyőzelem mellett egy harmadik és egy negyedik helyet is be tudott gyűjteni.

Gratulálunk!

Amiért szeretjük a Balatont - Dragon Flottabajnokság Csopakon

Mint az álom, olyan körülmények

A hétvégi flottabajnokság pontosan azt hozta, amiért szeretjük a Balatont. Kifújt egyenletes szél, két és fél nap alatt hét futam. A rendezőknek – ezúttal a csopaki Kerekednek – könnyű dolga volt, pénteken délután és szombaton három-három, vasárnap egy futamot lehetett tartani. A végső győzelmet Gömbös Lóránd Jampece szerezte meg.

Nyert a Jampec

Péntek délután végül sajnos csak kilenc hajó tette tiszteletét a Dolfin-bajnokság miatt Csopak elől kissé Paloznak felé vitt pályán. A 14.00 órás rajt idején 2-3 Bft erősségű délnyugati szél fújt, amely minden várakozás ellenére később sem állt le. Ez talán a rendezőket is meglepte kissé, Weöres Laci annak ellenére nem változtatott a pályán, hogy a 41-42 perces, a második hátszél után rövid félszeles befutóval ellátott pályák kissé rövidnek bizonyultak.

Ezzel a hauzolással tudott a Febrill a Luna elé kerülni

Az Egyesül Államokból hazaköltözött az idei bajnok Lukáts Ákos, így a Conseuro44 csapata újra rajthoz állt. A hajó meg is hálálta ezt, az összeszokott csapat az első futamban sima rajt-cél győzelmet aratott. Azt lehetett hinni, hogy ez az egyértelmű fölény a későbbiekben is megmarad: ám ez nem így történt. Tenke Péter Febrill/Seven Arts-a és a Gömbös-csapat méltó ellenfelek voltak, és alaposan összekuszálták a számítgatásokat. A második futamot Gömbiék, a harmadikat a Febrill nyerte, miután a hátszél végén kicsusszant az addig vezető Luna alól, akik így elvesztették a belső helyüket. A napot a Kereked klubban közösen elköltött vacsora zárta

A szombati nap hasonló szélben és hasonló módon folyatódott. A negyedik futam megint a Jampecé lett, ám ekkor feltámadt Kis-Szölgyémi Feri Hannija, amely eddig csak kínlódott, nem találta a szélre alkalmas állítást és hajósebességet. Ekkor megérkezett a hajóba Kiss Tamás – és innen kezdve a Hanni minden futamot meg tudott nyerni. Mindez végülis hiába, a dobogóról így is lemaradtak: az első helyet a vasárnapi egy futamot kihagyó Jampec szerezte meg, második a Tenke-, harmadik a Lukáts-csapat lett.

Nagyon koncentráltak, így feltámadt a Hanni

A szombati nap krónikájához tartozik még, hogy vendégül láttuk a dragon osztály főtámogatója, az Erste Private Banking mintegy negyven ügyfelét. Megismerkedhettek a vitorlázás alapjaival, kipróbálhatták a távirányitású hajókat és a végén még egy VIP-futamon is részt vehettek. A napot Dragon Grill Party koronázta meg a csopaki Dobó Vendéglőben.

Két tanulságon érdemes elgondolkodni. Az egyik: miért akarunk mindenáron nyáron versenyezni a Balatonon, amikor tavasszal-ősszel sokkal jobb, egyenletesebb szél van. A másik: miért nem jön el a hadra fogható további hat-nyolc magyar dragon erre a fantasztikus versenyre. Legénységproblémák, rossz időpont-egyeztetés vagy csak sima érdektelenség? Erre kellene megtalálni a választ.

Ripka Emlékverseny: gyönyörűen kezdődött az őszi szezon

Verőfényes napsütésben, keleties szélben kezdődött a dragonok első őszi versenye a nyári pihenő után. Szombat reggel nyolc dragon és tíz Európa gyülekezett a Tihanyi-félsziget nyugati oldalán, hogy "Nagyapi" emlékére megvívják szokásos versenyüket, amelyre hagyományosan mindig augusztus utolsó hétvégéjén kerül sor.

Európák és Dragonok a Ripka Emlékversenyen

A pálya up-down rendszerű, a lee-bója felett a cirkálószakasz mintegy egyharmadánál telepített rajt/célvonallal. Ebből a következik, hogy tulajdonképpen csak egy igazi kreutz-szakasz van, ezért nagyon észnél kell lenni a rajtnál. Utóbb kiderült, hogy még ennél is fontosabb volt a rövidke befutó-kreutz: több alkalommal is itt rendeződött át a mezőny.

Nemecsek

 Szombat éjszakára egy hidegfrontot és vele együtt igen erős szelet vártak, ezért a rendezők úgy döntöttek, hogy szombaton, a kellemes 1-3 Bft közötti ÉK-K-i szélben négy futamot rendeznek. A dragonok számára rosszul kezdődött a verseny: az egyetlen klasszikus, a Nemecsek ütközött a pályán átvitorlázó - egy túraversenyen részt vevő - Stefániával, amit a backstag és az achter bánt, így két futamot is ki kellett hagyniuk. A verseny szorosan alakult, Tenke Péter Febrillje és Gömbös Lóránd Jampec-e küzdött az első helyért, de szorosan a nyomukban voltak Zenthe Feriék is (Luna) illetve a harmadik futamtól kezdődően már a Freyja is (Náray Vilmos).

Jampec

A nap végén óvástárgyalások borzolták a kedélyeket. Andorka Rudit a Febrillel történt ütközése miatt kizárták egy futamból, ráadásul egy korai rajtja miatt már két futamot zárt rosszul. Gömbi az egyik futamból egy balul sikerült lee-bója vétel utáni koccanás miatt végül visszalépett. A Freyja óvta a Febrillt, mert a harmadik futam befutójában balcsapásról elébe fordulva nyerte meg a futamot, de az óvási bizottság ezt az óvást ütközés hiányában elutasította.

Vasárnap ki-ki alapon vitorlázott az első helyért Tenke Péter Febrillje és a Jampec. A rendezők megvárták, amíg a viharos szél kissé gyengül. A napi első futamot még 5-6 Bft-os szélben indították, ám a második futam végére az északi szél jelentősen legyengült. Az ötödik futam igen érdekesen alakult, hiszen a két élen vitorlázó hajó "elvitte egymást" a rossz oldalra, így a futamot nagy fölénnyel a Freyja nyerte. 

Freyja

 Végül Tenke Péterék nyugodt vitorlázással begyűjtötték a hatodik futam első helyét, és ezzel együtt az összetett elsőséget is. Második a Jampec, harmadik a Freyja lett. Az Európa 30 osztályban a Nagymágus nyert a Bestia és a Falcon előtt.

A győztes: Febrill

Merre tovább Dragon osztály? (2)

Úgy látom, hogy az előző poszt nem nagyon mozgatta meg az olvasókat, sem pro, sem kontra. Talán még nagyon ködös február volt... Közben azonban gyönyörűen kisütött a nap, lassan már érdemes a vitorlázásra gondolni, úgyhogy örömmel látnék néhány visszajelzést, akár közvetlenül nekem, akár kommentként az oldalon.

Ha továbbfűzzük a múltkor megkezdett gondolatot, akkor az expanzív stratégiával szemben megvalósíthatunk egy konzervatív változatot is. 

2. A konzervatív stratégia lényege, hogy 

• tartjuk magunkat a korábbi években megszokott menetrendhez, vagyis két saját kezelésben lévő verseny és egy egyéb vízi esemény ("családi hétvége");
• ezek mellett az osztály a One Design flotta versenyein indul, amelyek közül évente kiválasztjuk a négy súlyponti versenyünket;
• az igényektől függően és a szponzori lehetőségek fényében rendezünk még további "saját" versenyeket.

Ez a verzió azért lehet előnyös, mert nem igényel további erőforrásokat, a jelenlegi szervezetben és a meglévő aktív tagokkal (ez maximum 4-5 fő) menedzselhető. Anyagi szempontból nem kell hozzá túlzottan nagy ráfordítás, így a szponzorok felé sem kell igazán exponálni magunkat, a kommunikáció is visszafogható lesz.


Így persze nem marad túl sok lehetőségünk, hogy beépítsük az utánpótlást. A flotta megmarad a mai szinten (kb. 20 hajó), de lényeges bővülés nem várható. Ez a stratégia a jelenlegi top-hajóknak kedvez, hiszen ők eddig is jártak külföldre versenyezni, be tudtak vonni kívülről tehetséges kormányosokat és legénységet. Hosszabb távon persze már számukra sem ilyen fényes a helyzet, hiszen elképzelhető, hogy ellenfelek híján megunják majd a balatoni versenyzést. A klasszikus hajók esetében nehéz megjósolni a fejlődés irányát, de ez a stratégia nem mozdítja elő a jelenleg nem versenyző hajók bevonását a flotta életébe.


A fentiekből nyilván kiderül, hogy én az "expanzív" stratégia híve vagyok. Szerintem az aktivitás megteremti majd saját forrásait is, sokan kedvet kapnak majd, hogy szervezzenek, részt vegyenek, segítsenek.


De a döntés a flotta kezében van, a taggyűlés szabta úton fogunk továbbhaladni.

Merre tovább dragon osztály (1)?

Nem is kérdés, hogy az EB után új irányba kell elindulnia a balatoni dragonflottának. Öt éven át stratégiánkat egyértelműen az EB és a nemzetközi szereplés sikere határozta meg. Szerintem jól vizsgáztunk, nemzetközi szinten komolyan vesznek minket, és a hazai vitorlás társadalomban is meghatározó presztízst értünk el.


Szerintem ezzel vége a gyerekkornak. Ifjúvá cseperedtünk, és fontos elgondolkodni azon, hogy "mik leszünk, ha nagyok leszünk". Sokan úgy érezték, hogy ezzel kifulladt a fejlődés, tavaly ősszel egyszerre négy-öt hajó került eladósorba. Már-már én is osztani kezdtem a pesszimista véleményeket.


Csakhogy. Az elmúlt két hónapban két új versenyhajó megvásárlásáról szereztem tudomást. Sőt - magamról is tudom, hogy folyamatosan keressük az új, megfelelő Fjord-utódot. Úgy tűnik tehát, hogy az erőfeszítések nem voltak hiábavalóak, az osztály él, és a márciusi taggyűlésen el kell döntenünk, hogy merre megyünk tovább.


Erről szeretnék az elkövetkező napokban majd néhány gondolatot megosztani veletek. Szerintem két stratégiának lehet létjogosultsága.


1. Az "expanzív", előremenekülő stratégia.
Ennek az a lényege, hogy az EB nyomán megszerzett erőforrásokat (nemcsak anyagi, hanem "humán" erőforrásokra is gondolok, tehetséges vitorlázókra, kapcsolatokra, lelkesedésre, szervezési tapasztalatokra) arra használjuk fel, hogy a dragonflotta egyfajta "klubként" támogassa a flotta egységesülését. A "profiknak", az első három hajónak sok minden adott ahhoz, hogy elhúzzanak a flotta zömétől. Külföldi versenyek, tapasztalatok, profi mancsaftok. Ha viszont leszakítják a mezőny zömét, sem nekik, sem nekünk, többieknek nem lesz már élmény ellenük versenyezni. Ezért az osztály szervezetének kell gondoskodnia kiegészítő lehetőségekről. Ilyenek:
- rendszeres edzések, Dragon Klinika
- saját pályaversenyek
- több vonzó program
- lehetőség az utánpótlás beépítésére (elsősorban a saját gyermekeinkre gondolok, de sok fiatal néz áhítattal a klubokban is ezekre a hajókra)
- legénység- és kormányoscserékkel optimalizáljuk a résztvevőszámokat a balatoni versenyeken
- teremtsünk lehetőséget a külföldiekkel való versenyzésre azok számára is, akiknek a hajója erre nem alkalmas
- a klasszikus flotta segítése - ez elhagyhatatlan!
- a szponzori és hirdetői érdeklődés fenntartása.


Milyen eszközöket látok erre?


- Saját eszközpark létrehozása és használata: motoros, szövetségi tréler, vhf-rádiórendszer.
- "Szoftver": néhány vizsgázott versenyrendező, motorosvezető, akikkel könnyen megrendezhető egy-egy verseny, edzés, a klubok kis segítségével.
- Erőteljes kommunikáció befelé és kifelé.
- Egy újabb világverseny előkészítése 5-6 éven belül.
- "Csereversenyek" külföldi klubokkal - Ausztria, Bajorország jöhet szóba.


Az expanzív stratégia az EB-n megszerzett tartalékok egy részének felhasználásával jár. Ami még ennél is fontosabb, nem működik akkor, ha csak egy háromtagú elnökség próbálja irányítani. Kell hozzá néhány projekt-team, akik egy-egy eseményt (persze az elnökség koordinációja mellett) felvállalnak, megszerveznek, lebonyolítanak.


Első körben ennyit, várom a kommenteket.

Fél méteren múlt

Lawrie Smith befut a 6. helyen a 6. futamban

A képen jól látható, hogy a barcelonai olimpia Soling-bronzérmese, a brit Lawrie Smith mennyivel előzte meg a 7. helyezettet a  dragonvébé utolsó futamán Melbourne-ben. Fél méterrel. Csakhogy ez a fél méter világbajnoki címet ért, miután Markus Wieser elképesztően rosszul ment, és éppen ebben a futamban produkálta a kiesőjét.

A szél valahogyan csak nem akart fújni, így aztán eléggé összevissza eredmények születtek, és hat nap alatt mindössze öt futamot rendeztek. A nagy zűrzavarban Markus Wieser és csapata jó átlagot hozott, és rengeteg ponttal vezetett a záró szombati nap előtt. Csakhogy: a világbajnokságon az öt futam után még nem volt kieső, így némi fejszámolás kellett a hatodik futam előtt. Ez a következőt mutatta: ha Wieser Lawrie Smith előtt fut be, ő a világbajnok. Ha netán Lawrie Smith megveri őt, akkor csak az a lényeg, hogy a brit csapat ne végezzen jobban, mint hatodik.

Így azután mindenki párosversenyre számított. A német párosverseny-bajnok és Amerika Kupa tapasztalattal rendelkező taktikus, a brit pedig egyenesen párosversenyben nyerte olimpiai bronzérmét. Wieseréknek a rajtnál fogniuk kellett volna a Petticrow-főnök Tim Tavinorral felálló hajót, és zavarni, zavarni, zavarni...

Ehelyett nem történt semmi. Markus elengedte a briteket, kicsit felettük, középtájt rajtolt. A 4-5 csomós szélben azok jártak jól az első kreutzban (ismerjük ezt a Balatonról is jól!), akik egy kicsit lejjebb voltak. Smithék történetesen éppen elmentek az élbollyal, áthúztak a mezőny előtt keresztbe, Markus pedig bekeveredett a középmezőnybe, ahonnan soha többet nem jött ki.

Most már csak az volt a kérdés, hogy meglesz-e a hatodik hely a briteknek, akik ennél kicsit hátrébb vitorláztak. Ám végül hallatlan szívóssággal feljöttek, és a képen látható fél méterrel legyőzték a hetediket. Mit lehet ehhez hozzátenni? Legfeljebb annyit, hogy érthető, hogy Tim Tavinor gratuláló e-mailemre csak két nap késéssel válaszolt. "Bocs" - írta "kicsit elhúzódott az ünneplés". Minden elismerésünk, mi is így tettünk volna.

A dragoncirkusz most visszajön Európába, folytatódik a tavaszi szezon (Cascais, Cannes, Douarnenez), azután EB Németországban és Gold Cup Belgiumban. Mi pedig lassan elkezdhetünk a saját szezonunkra gondolni. Ami egy jó hírrel indul: valószínűleg hamarosan új Dragon érkezik a Balatonra, közvetlenül a Petticrows műhelyből. 

Újra csak Wieser

Nem szeretnék a jós szerepében tetszelegni, de az első három futam után a szerintem legesélyesebb Markus Wieser vezet az ausztráliai dragon-világbajnokságon. Ahogyan az várható volt, az előversenyen csak próbálgatta az új hajót, amely már egy Petticrows. Ez megér egy külön misét is: a Royal Dragon kísérlete arra, hogy belépjen a dragonpiacra, ezennel csődöt mondott. Nem azért, mert annak idején hevesen támadták őket hajóik állítólagos szabálytalanságai miatt, hanem azért, mert a Transbunker-csapat, eddigi hűséges hívük, éppen a legnagyobb ásznak, Markus Wiesernek vett Petticrows hajót.

A vébén eddig meglehetősen kusza futamokat futottak. A meteorológia és a várakozások ezúttal is csődöt mondtak. A szokásos melbourne-i meleg (gondoljunk csak a jövő héten kezdődő Austral Open teniszversenyre, ahol szokás hőgutától sújtva letámolyogni a pályáról) helyett a kontinensnyi ország beszorult két alacsony nyomású légtömeg közé (a keleti partvidékitől van ugye az árvíz), délről pedig egy magas nyomású légtömeg gátolja meg a levegőmozgásokat. Így aztán a várt 16-20 csomós termikus szél és száraz meleg helyett esik az eső, és alig-alig fúj a szél.


Eddig mind a három futamot más nyerte. Az elsőt a brit Lawrie Smith (hajójában Tim Tavinorral, aki a Petticrows műhely főnöke, és tavaly nálunk is járt). A másodikat egy helyi vitorlázó, aki 15 éve nem ült dragonban! A harmadikat pedig a Transbunker-csapat harmadik embere, az orosz Evgen Braslavets, aki az EB-n 12. lett, de megnyerte a harmadik futamot.

Mindez azonban semmit sem számít, mert mindenki óriási szórással ment. Wieser helyezései: 9, 5 és 6 - ezzel (kieső nélkül) a svéd Martin Palsson előtt (ő is nyert egy futamot Kenesén) öt ponttal áll. Jellemző vitorlázására, hogy eddig minden futamban fel tudott jönni, a harmadikban például az első kreutz-bóját a 22. helyen vette.


Mindettől függetlenül még bárki nyerhet, elvileg nyolc futamra írták ki a versenyt. Benne van a pakliban, hogy az ausztrál Richard Lynn vagy a dán Lars Hendriksen viszi haza a trófeát, de még a Müller-Hoesch-Lipp hajót sem szabad leírni. Holnap szabadnap, aztán szombatig folytatódik a regatta.

Hogyan vegyünk dragont? - (2) Hol keressük?

Ha már tudjuk, hogy milyet is szeretnénk (lásd a korábbi bejegyzést), akkor jöhet a tényleges hajó kiválasztása. Az eladó magyar hajókat megtalálni a Magyar Dragon Szövetség honlapján,  de tudunk még néhány olyan hajóról is, amelyeket nem hirdettek meg, de gazdájuk fontolgatja már az eladást. Ha valaki itthon vásárol hajót, annak nem kell megküzdenie a külföldről behozott dragonok lelkes gazdáira váró meglehetősen bürokratikus procedúrával, amelyet semmiképpen sem szabad alábecsülni. 

A hazai készletben találunk kiélezett versenyhajót, kiváló minőségű, gyönyörű teakdeckkel ellátott dragont és korábbi évjáratokat is.


Aki másra vagy szélesebb választékra vágyik, az mindent megtalál az interneten. Kiindulásnak ajánlom a Nemzetközi Dragon Szövetség (IDA) honlapját, ez mindenképpen orientálhat. Feltétlenül nézzük meg a Petticrows oldalát. A Petticrows ma a legsikeresebb dragonépítő műhely, néhány hajót  leszámítva minden élvitorlázó Petticrows-hajókkal megy. A profik között nagyon sokan úgy cserélgetik a hajóikat, mint az autókat: vesznek egy újat, leadják a régit...


Ezek a leadott hajók is megjelennek a cég kínálatában. A Burnham-on-Crouchban található cégtől vásárolva még az is előnyös, hogy a műhelyben átnézik a hajókat, kijavítják a kisebb hibákat, kicserélik a kopott köteleket, megfáradt szerelvényeket. A cég kínálatában persze megtaláljuk az új hajókat is, érdemes ezt is áttekinteni, hiszen így képet alkothatunk magunknak az árakról.


Nagy-Britannia persze messze van, és az árhoz mindenképpen hozzá kell számítanunk a szállítás költségét is. Ha traileren tudjuk hazahozni a hajót, az a legolcsóbb megoldás, de az autópálya és különösen a kompok díja ugyancsak megtoldja a kialkudott összeget.


Érdemes tehát közelebb is körülnézni: én Németországot ajánlom. A németek rendelkeznek a legnagyobb dragonflottával, és tapaszatalataim szerint az árképzésük is reális. Tekintettel arra, hogy a dragonoknak jó látható piaca van, előbb vagy utóbb mindenki kénytelen az elfogadott árszínvonalhoz igazodni. Persze nemcsak a német, hanem az osztrák és a svájci honlapon is érdemes egy kicsit keresgélni...


Bárhol is találunk magunknak kedves példányt, a döntés előtt alaposan szemügyre kell vennünk a hajót. Hogy mit is nézzünk meg, milyen tényezők befolyásolják az árat és az alkupozíciónkat, arról majd legközelebb.

A dragon ászai Ausztráliában

Hétfőn kezdődik Melbourne-ben a dragon világbajnokság. Kedvenc hajóosztályunk ászai jelenleg az ausztrál bajnokságon mérik össze tudásukat: felkészülés gyanánt. Ott van mindenki, aki számít: a kétszeres Európa-bajnok Markus Wieser, a Kenesén harmadikként végzett, de világranglista-első orosz Loginov, a 2007-es világbajnok Tommy Müller (Vinci Hoesch-sel), a dán Hendriksen, és még sorolhatnánk. Akit részletesen is érdekelnek a történések, megtalálja a vb honlapján.


Az viszont szívet melengető, hogy noha Ausztrália kétségtelenül nagyobb hatalom a vitorlázásban, mint mi vagyunk, mégis éppen annyi külföldi hajó utazott a déli féltekére, mint ahányan a tavalyi kenesei EB-re. Mintegy ötven hajó, ehhez még hozzájön 25 ausztrál - így jön ki a 75 csapatból álló mezőny.


Egyébként nem tudom, hogy feltűnt-e valakinek, de Markus Wieser nemcsak az EB-t és a német Grand Prix-t nyerte meg tavaly, de a német Yacht magazin támogatásával megrendezett német bajnokok bajnokságát is. Méghozzá nem akárkik előtt: olimpikonok, matchrace-specialisták (Sven Mohr és Karol Jablonski) is indultak a hamburgi Alsteren LaserSB3 hajókkal megrendezett versenyen. Ez is azt mutatja, hogy nagyon téved, aki lekicsinyli a dragonmezőny vitorlástudását.

Markus Wieser az EB-n

Az ausztrál bajnokságon a mai napig hat futamot bonyolítottak le, ha minden jól megy, pénteken még kettőt rendeznek. Eddig Tommy Mülleréknek ment a legjobban, öt ponttal vezetnek az őket követő Hendriksen, Loginov és a többiek előtt. Markus Wieser egyelőre új hajóját próbálgatja - bár egy futamot megnyert, több futamról kiállt vagy el sem indult. Az is valószínű, hogy itt még senki sem mutatja meg igazi erejét. Vinciék előtt ott lebeghet az EB: Vinci ugye megnyerte a magyar bajnokságot, azután az EB-n már semmi sem sikerült...