Dragon-évad: Visszatekintés 2.: A szezon második fele

Lássuk be, hogy régen nem volt olyan rosszul sikerült szezonunk, mint az EB utáni időszak. Pedig elvileg akkor kezdődött a nyár – és mi, balatoni vitorlázók nyáron szeretünk vitorlázni… De lehet, hogy szakítani kellene ezzel a beidegződéssel?

Néhányan már vészharangokat kongatnak, és azt mondják, hogy kipukkadt az osztály, vége, lement az EB, innen lefelé vezet az út, vissza a süllyesztőbe, a vegetáló, valójában csak az MVSZ teljesen elhibázott osztálypolitikája által fenntartott osztályok közé. Mielőtt azonban temetünk, talán érdemes lenne megvizsgálni ezt a kérdést kicsit alaposabban.

A Dragon EB-re készülve megvizsgáltuk az elérhető meteorologóiai adatokat. Teljesen egyértelműen kiderült, hogy vitorlásversenyt a Balatonon csak május-júniusban és szeptemberben érdemes rendezni. A nemzetközi versenynaptárba beillesztve ezért került a Dragon EB – és a tréning kedvéért az OB is – júniusra. Ez a rendszer tökéletesnek bizonyult: a megrendezett négy verseny potenciális 28 futamából 26-ot tudtunk lebonyolítani! Szerintem ez minden rendező álma lenne.

Ehhez képest a nyári – hétvégi – versenyek évek óta teljes kudarcnak bizonyulnak.  Jelentős részük lehetetlen viszonyok között kerül lebonyolításra, a tervezett futamok nagy része a gyenge szél miatt elmarad. Idén ezt még tetézte az is, hogy amikor éppen fújt a szél, nagyrészt túl erős volt.

Hol a megoldás? Nem ott, hogy kijelentjük: a dragonnak vége. Sokkal inkább ott, hogy folytatjuk az utat, amelyen korábban elindultunk. Azokra az időszakokra kell koncentrálni a versenyzést, amelyekben nagyobb valószínűséggel van szél. Vagyis a balatoni szezon elejére és végére. Ez válasz azoknak is, akik azon sopánkodnak, hogy a befektetett idő és pénz megtérülése túl alacsony. Növeljük hát a megtérülési valószínűséget! Ehhez persze el kell szakadni a kliséktől. A dragon osztály számára nem a Kékszalag és az azt megelőző két hétvégi nyári verseny a fontos.

Az ideális versenyszezon a dragon osztály számára a Balatonon így nézne ki: két áprilisi bemelegítő verseny, két májusi súlyponti verseny, júniusban OB. Ezután család, túravitorlázás, klubversenyek, osztályfejlesztő rendezvények. Augusztus végén súlyponti verseny, szeptemberben még egy súlyponti verseny és a flottabajnokság. Ezt követően egy párosverseny és egy levezető idényzáró verseny.

És még valami: az önállóan vagy kevés osztállyal rendezett versenyek rugalmasak. Gyorsan elindíthatóak, könnyen változtatható a pálya. Ezért is érezzük sokkal sikeresebbnek. Ezért a fontos, kiemelt hat versenyünk esetében nem változtatnék ezen a formán. 

A dragon osztály titka

Sokat gondolkoztam már azon, hogy mi lehet a dragon osztály sikerének, 80 éves fennmaradásának a titka. Tudjuk, és sokat kommunikáltuk is, hogy a hagyományok, az elegancia, a technikai fejlődés, a relatíve kis csapat és az idősebbek számára is elérhető versenyzés mind-mind hozzájárul ehhez. De a Nemzetközi Dragon Szövetség (IDA) idei közgyűlésének résztvevőjeként találtam még egy fontos szempontot.

A "fontolva haladás" alapelvéről van szó. Nem szeretnék aktuális politikai párhuzamot vonni, de a "fejjel a falnak" ritkán fizetődik ki. A 19. századi Magyarországot tekintve mit látunk mai szemmel sikeresebbnek: a reformkort és a kiegyezést (vagyis a fontolva haladást) vagy pedig az országot Haynau kezébe lökő, a román parasztokat magyarok ellen fordító, Jellacicot horvát hőssé emelő forradalmat? 


De hogy jön ide az IDA közgyűlése? A Magyar Dragon Szövetség küdötteként végigültem az idei vitákat is. Londonban, a Royal Thames Yacht clubban, ahol még Nelson zászlóshajójáról, a Victoryról származó relikviák díszítik a termeket. Ilyen kulisszák között persze nem is várható el, hogy "forradalmi" döntések szülessenek. Nem is történt ilyesmi.


Felmerült például az a kérdés, hogy a hajó kötelező felszerelésének tekintendő 30 méter hosszú (a legénység által gyűlölt, mert túl hosszú és nehezen összetekerhető) kötél úszó vagy nem-úszó kötél legyen. Az eddigi előírás szerint ez egy horgonykötél, és száraz állapotban legalább 1,5 kilogrammnak kell lennie. Namármost ez a mai dragonozásban nyilvánvalóan őrültség: nagyon ritkán horgonyzunk, ha pedig valamiért szükség van rá, egyáltalán nem biztos, hogy ez a kötél a legmegfelelőbb erre a célra. Vontakötél viszont annál inkább kell a hajókra, ez meg ugye nem árt, ha úszik a vízen. 


Két álláspont csapott tehát össze: legyen nem-úszó horgonykötelünk - ez vizes, büdös, viszont jó eséllyel használhatatlan például már 25 méteres mélységben is (ne a Balatonra tessék gondolni). Vontakötélnek meg persze azért sem jó, mert nem úszik - így viszont nagyon pontosan kell célozni vele, ha nem akarjuk újra és újra átdobni. 


Nyilvánvalóan teljesen lényegtelen kérdésről van szó. Nálunk az MVSZ azonnal hozott volna egy határozatot, aminek rögtön rengeteg ellenzője lett volna, fórumok indulnak, és indulatok forrnak, amíg az MVSZ vissza nem vonja a határozatot, és a Nagyhajós Bizottság hatáskörébe nem utalja. Ott viszont évekre elhal az ügy.


Az IDA-nél hagyták, hogy a küldöttek vitatkozzanak egy darabig. Aztán levették a tervbe vett módosítást a napirendről. marad minden a régiben - mindenki viszi magával az eddigi kötelét, és egészen biztos, hogy soha senkit sem fognak ellenőrizni ezzel kapcsolatban. Az osztály megtartott magának jó néhány rajongót.


Ezután a lényeg - a teljes osztályarculat elfogadása már könnyedén átment. Pedig sokkal nagyobb változást hoz majd. De a határozat indoklásában meghatározó súllyal szerepeltek a tradíciók, így aztán nem sokat vitatkozott senki.


Így kell ezt csinálni.