The Dragon Story in Hungary - unedited version for IDA Yearbook

The Hungarian Dragon fleet was chosen as the first in a series to be presented in the Yearbook of the International Dragon Association. I was asked to contribute by a story of not more than 800 words. As I could not keep it really short, I decided to share the unedited version with you. Pls forgive my unedited English.

From the minister’s lover to the Europeans on Balaton

The story of Dragon sailing in Hungary

The early years

We are in 1955, one year before the Hungarian revolution. Stalin is dead, the popularity of the communist party is decreasing day by day in Hungary. Yachting is seen as a heritage of the past, a sport made by enemies of the ‘people’s democracy’. Still: no matter what they say, the new rulers in the communist government know exactly, how to enjoy life. And the Minister for Transport, Lajos Bebits, decides to have a sailing boat on Lake Balaton, the ‘Hungarian see’. However, he would be despised by his comrades by owing a yacht himself. That is, why the newly built boat will be given to his girlfriend, Olga.

This is the start of Dragon sailing in Hungary. Olgi’s boat with iron frames is being built in Siófok, the biggest town on the southern shoreline of the 80 kilometer long lake. When owned by the Minister’s lover ‘Gordius’, was called Vitu, meaning ‘We two’. (Bebits used to live in the USA as a leader of the communist party’s Hungarian section there in the 20s, so he spoke English). The couple had been sailing with the boat six years long, and Bebits must have been very proud of it, as at the end of the 50s he was Hungarian Ambassador to Sweden, Norway and Iceland – where he saw a large bunch of Dragons at that time. 

Minister Bebits would never have thought, that one of his successors, Transportation Minister Peter Honig, will be racing in a Dragon European Championship on Lake Balaton in 50 years…

Gordius/Vitu is registered with the Hungarian Dragon Association as Nr. 2. Unfortunately we have not seen her lately but she still exists. The Dragon fleet is, however, very proud of still having its Nr. 1 – Triton. She was built earlier, some sources say 1953, some others 1955 in Budapest. She has recently been refurbished again and sails quite regularly with her proud owners, Balázs Barts and István Lukáts.

The Golden Era

But the story did not stop with the lover of the Minister. The sixties brought the Golden Era of the dragon class in Hungary. In Balatonfüred, the key yachting center at the Lake, and Siófok, about 25 boats had been built in the yards. The shipbuilders used all types of wood that was available these time, when Hungary was quite isolated from ‘capitalist’ import sources. Mahagony, okume, oak, ceder and a series of other types of timber were used for the construction. Unfortunately, in some years copper nails had been unavailable, so the builders used quite often iron nails. This resulted in an erosion of the wooden parts of the boats, forcing the owners to sell these boats very low-price in the 80s and 90s.

The last wave of the development of wooden Dragons took place in the early 70s, when five new boats (Nr. 30 to 34) were built for competing in international regattas. They sailed in the Bavarian lakes and even at the Kiel Week. For one or another reason, however, a Hungarian Dragon never sailed at the Olympics, and these dreams vanished with banning the class from the Olympics after 1972. 

The most successful Hungarian Dragon, Yorikke, built in 1969, won the Hungarian Championship 17 times and after her last refit in 2006 it even sailed in the European Championship in Balatonkenese, 2010.

Rebirth and development until 2010

From the late 70s until the mid90s the Hungarian fleet did not change much. The Dragon degraded to an ‘old sailor’s boat’, young sailors tended to choose more interesting classes. A new development was first heralded in when two Hungarian boatbuilders tried to build new GRP Dragons and some quality second-hand boats were imported in the late 90s.

Trinity, the first Hungarian made, regular GRP Dragon

Suddenly, Dragon gained on appeal for the sailors. As regattas became more and more interesting, talented sailors came in the class again. 

Some enthusiasts started to go abroad and sailed in Switzerland, Germany, Austria. After decades of being away from the international Dragon circuit, Hungary attended the Europeans on Lake Thun, Switzerland. This was the basis for building up an organized association again.

Six-time Hungarian Champion, Fjord, in St.-Tropez, at the 75th Dragon Anniversary

We received much support from Germany, where Sándor Kecskés, an exiled Hungarian succeeded in persuading his fellow Dragon sailors to come and compete in the Hungarian Dragon championships on Balaton. Sailors from Germany, Switzerland and Austria, as well as some others from the States and the UK regularly came to the Hungarian Championship in Balatonfüred. The international links made the class even more attractive which helped us reorganizing the Hungarian Dragon Association from 2005 onwards. We set the objectives that within five year we should have at least 30 boats in the fleet of which 20 regularly participate in regattas.

Some enthusiasts within the Dragon sailors circle saw a good chance to develop a modern, open and international class for Hungarian sailors who wanted to enjoy one-design racing instead of fighting against the clock in handicap-systems. They went to look for sponsors and decided to bring a grand international event to Hungary. We were lucky to find Erste Private Banking, whose management was aware that the Dragon image is very similar to that what they see to be important values. They supported us in our efforts to build our class. We ended up with Nr. 55 in 2010 – with 15 to 20 participants in large Hungarian events and up to 3 to 4 boats regularly attending events abroad.

And, what we are really proud of: the European Championship in 2010 was held in Balatonkenese, Hungary and we received much applause from the participants.

The reasons behind our success

It was clear for us from the very beginning that Dragon is a two-fold boat: competitive and social at the same time. We put much emphasis on both: created family-type events to make the class attractive for passionate sailors who just did not want to leave their children at home. At the same time, ranking list regattas were very competitive and we hired the best Hungarian sailors to be Race Officers.

A successful social event: IDA Chairman Rob Campbell (with about 100 other Dragon sailors) learns how to sing a Hungarian traditional song with HDA Chairman Ferenc Zenthe at the Europeans

We paid much attention to the classic fleet. As the most of them have no real chance to be in the top 5 at the regattas, we usually have extra prizes and an extra ranking list for them. Their enthusiasm is a core element of the success of the fleet.

Classic boat takes racing very seriously - HUN 8, Mefisztó at the Hungarian championship 2008

There is, of course, some set-back in Dragon popularity in Hungary after the Europeans. All in all we think that we have achieved a unique development in Hungarian sailing and Dragon class has a stable basis for the future.

Dragon-évad: Visszatekintés 1.: EB

Két nap múlva véget ér a dragon osztály ötven éves magyarországi múltjának talán legizgalmasabb évada. Visszatekintve hatalmas kettősség jellemezte: egy iszonyúan intenzív első félév, amelyet az első Magyarországon rendezett világverseny koronázott meg. Utána pedig egy régen nem látottan álmos, unalmas, érdektelen második félév. Szerda este emelhetjük poharunkat a régi évadra meg a jövő évi újra is: de előtte talán nem árt kicsit áttekinteni, hogy mi is történt velünk az elmúlt hónapokban.

 Azt hiszem, leszögezhetjük: az EB óriási siker volt. Nyugodtan veregethetjük a saját vállunkat. A hajóosztály éves londoni közgyűlésén októberben mindenki (! - bizony még azok is, akik nem jártak Balatonkenesén; hiába az osztályban gyorsan terjednek a hírek) csak dícsért minket. Az egyik újonnan megválasztott német alelnök külön megkért rá, hogy tudassuk vele mindig, hogy mi történik a Balatonon, mert ő személyesen szeretne még idejönni vitorlázni.

Mik voltak a siker tényezői? Elsősorban az, hogy évek óta tervezgettük, dédelgettük ezt az álmot, és ennek megfelelően egyre nagyobb intenzitással vettünk részt a nemzetközi dragonos életben. Így annak ellenére (!) elfogadtak, hogy szerepléseink alkalmával túl nagy dolgokat nem tettünk le az asztalra. Sem sportsikerek tekintetében, sem pedig olyan értelemben, mint orosz barátaink: rólunk ugyanis nem "süt a pénz". Utólag értékelve a dolgot, az IDA-nél meglehetősen tartottak attól, hogy a "dragon közvélemény" komoly szemrehányásokat tenne nekik, ha félresikerülne egy világverseny a Balatonon. Minden próbálkozás arra, hogy közvetlenül ellenőrizzék az előkészületeket, valójában csak félmegoldás volt. Így aztán maradt a bizalom: ehhez pedig szükség volt azokra az emberekre, akiket ismertek, akikben bízhattak. Ez segített elnyerni a rendezési jogot, és kivívni az utólagos elismerést is.

Mindezt csak azért foglalom össze, mert a gyümölcseit máris élvezhettük. A 2017-es világbajnokságra szóló pályázatunk még egy megjegyzést sem kapott. Vagyis besoroltak minket azon helyek közé, ahol dragonversenyeket "szoktak tartani". Ezt a státuszt megszereztük, csak meg kell tartani.

A siker további tényezőit már sokat elemeztük. Először is: volt egy CSAPAT. Hatalmas köszönet illeti a szervezői, önkéntesi és rendezői csapatot. Nélkülük valóban nem lett volna esélyünk sem arra, hogy a szerencsétlen időjárási körülmények ellenére jó versenyt rendezzünk (csak emlékeztetőül: úgy tartottunk meg egy hét futamos versenyt, hogy szombat déltől szerda délig semmi szél nem volt).

Azután - a szervezői munka eredményeként - volt szponzorációs háttér. A kommunikáció felépítésében és a verseny lebonyolításában olyan szintet tudtunk biztosítani, ami magva lett az EB-sikernek. Végül pedig rendelkezésre állt egy olyan infrastruktúra, amely tökéletesen kiszolgálta az igényeinket. A Kenese Marina-Port és a KMPVSE kiválóan teljesítette a vállalásait. Ha jelen pillanatban meg kellene mondanom, hogy hol lehet a Balatonon megrendezni a 2017-es dragon világbajnokságot, nem tudnék más megfelelő helyet. Persze addig még sok víz lefolyik majd a Sión...

A magyar flotta oldaláról nézve persze korántsem ilyen rózsás a mérleg. Egyrészt a magyar mezőny második fele kénytelen volt szembenézni azzal a ténnyel (amit a mezőny első fele már régen tudott), hogy nem versenyképes a nemzetközi élmezőnnyel szemben. Még a hazai vizeken sem, még akkor sem, ha évek óta szándékosan sokat vitorláztunk Balatonkenesén. Keló futam-harmadik helyétő és a Tenke-csapat néhány felvillanásától eltekintve nem sok babér termett a magyar "válogatottnak". Mint egy elkeseredett kormányostól nemrégiben hallottam, ez komoly törést is tudott okozni a csapatokon belül. 

Így aztán sokakban felmerülehetett, hogy érdemes-e ebbe a dologba ennyit invesztálni. Nem jobb-e nekünk egymás között versenyezgetni békésen, hol Földvár, hol Füred előtt - és évente legfeljebb egyszer megtapasztalni, hogy képtelenek vagyunk lépést tartani a nemzetközi flottával. Súlyos kérdés ez, és nem hiszem, hogy jelenleg meg lehetne válaszolni. 

A nemrégiben elvégzett felmérés szerint a flotta nagy része szerint: érdemes. De sok hangot hallani, amely nem ennyire eufórisztikus. Szembe kell néznünk ezzel, mert az osztály jövője nagyrészt itt dől el. Mert lássuk be: a dragon főleg azért lehet "szexi", mert nemzetközi szinten lehet vele versenyezni. Ha ebből kimaradunk, pontosan oda jutunk ahol az osztály a kilencvenes évek elején-közepén volt. Érdemes ezen elgondolkodni.

A dragon osztály titka

Sokat gondolkoztam már azon, hogy mi lehet a dragon osztály sikerének, 80 éves fennmaradásának a titka. Tudjuk, és sokat kommunikáltuk is, hogy a hagyományok, az elegancia, a technikai fejlődés, a relatíve kis csapat és az idősebbek számára is elérhető versenyzés mind-mind hozzájárul ehhez. De a Nemzetközi Dragon Szövetség (IDA) idei közgyűlésének résztvevőjeként találtam még egy fontos szempontot.

A "fontolva haladás" alapelvéről van szó. Nem szeretnék aktuális politikai párhuzamot vonni, de a "fejjel a falnak" ritkán fizetődik ki. A 19. századi Magyarországot tekintve mit látunk mai szemmel sikeresebbnek: a reformkort és a kiegyezést (vagyis a fontolva haladást) vagy pedig az országot Haynau kezébe lökő, a román parasztokat magyarok ellen fordító, Jellacicot horvát hőssé emelő forradalmat? 


De hogy jön ide az IDA közgyűlése? A Magyar Dragon Szövetség küdötteként végigültem az idei vitákat is. Londonban, a Royal Thames Yacht clubban, ahol még Nelson zászlóshajójáról, a Victoryról származó relikviák díszítik a termeket. Ilyen kulisszák között persze nem is várható el, hogy "forradalmi" döntések szülessenek. Nem is történt ilyesmi.


Felmerült például az a kérdés, hogy a hajó kötelező felszerelésének tekintendő 30 méter hosszú (a legénység által gyűlölt, mert túl hosszú és nehezen összetekerhető) kötél úszó vagy nem-úszó kötél legyen. Az eddigi előírás szerint ez egy horgonykötél, és száraz állapotban legalább 1,5 kilogrammnak kell lennie. Namármost ez a mai dragonozásban nyilvánvalóan őrültség: nagyon ritkán horgonyzunk, ha pedig valamiért szükség van rá, egyáltalán nem biztos, hogy ez a kötél a legmegfelelőbb erre a célra. Vontakötél viszont annál inkább kell a hajókra, ez meg ugye nem árt, ha úszik a vízen. 


Két álláspont csapott tehát össze: legyen nem-úszó horgonykötelünk - ez vizes, büdös, viszont jó eséllyel használhatatlan például már 25 méteres mélységben is (ne a Balatonra tessék gondolni). Vontakötélnek meg persze azért sem jó, mert nem úszik - így viszont nagyon pontosan kell célozni vele, ha nem akarjuk újra és újra átdobni. 


Nyilvánvalóan teljesen lényegtelen kérdésről van szó. Nálunk az MVSZ azonnal hozott volna egy határozatot, aminek rögtön rengeteg ellenzője lett volna, fórumok indulnak, és indulatok forrnak, amíg az MVSZ vissza nem vonja a határozatot, és a Nagyhajós Bizottság hatáskörébe nem utalja. Ott viszont évekre elhal az ügy.


Az IDA-nél hagyták, hogy a küldöttek vitatkozzanak egy darabig. Aztán levették a tervbe vett módosítást a napirendről. marad minden a régiben - mindenki viszi magával az eddigi kötelét, és egészen biztos, hogy soha senkit sem fognak ellenőrizni ezzel kapcsolatban. Az osztály megtartott magának jó néhány rajongót.


Ezután a lényeg - a teljes osztályarculat elfogadása már könnyedén átment. Pedig sokkal nagyobb változást hoz majd. De a határozat indoklásában meghatározó súllyal szerepeltek a tradíciók, így aztán nem sokat vitatkozott senki.


Így kell ezt csinálni.