Hetven éves - mégis kortalan: a Folkeboot

Hetven éves lett a második (vagy a harmadik? - mit szól majd Sipos úr és a finnesek?), szóval legyen holtversenyben a második kedvenc hajóm, a Folkeboot. Egy ízig-vérig skandináv, hosszúkieles, a vitorlázás szerelmeseinek fenntartott jószág. Semmi értelme: lassú, viszont belül kényelmetlen, még mindig faárbocot használnak, és semmit sem változtattak az eredeti klinkerpalánkozást előíró terveken. Vicces módon még a műanyag hajókon is klinkerszerű izéket alakítottak ki.

Mégis: ezrek versenyeznek vele, és még több ezrek túráznak rajta. Korábban több hajó átkelt az Atlanti-óceánon, egy ausztrál hölgy meg Európába vitorlázott vele. Minden észérvnek ellentmondóan sikeres. Érthetetlen. És nekem is van egy belőle.

Több mint 50 pályázat érkezett be a skandináv szövetségek által 1939-ben kiírt tervpályázatra. A cél: egy olyan hajó, amely mindenki számára elérhetően olcsó, nagy szériában, egységesen előállítható, egyedül és kettesben is vitorlázható, alvási lehetőséget nyújt egy négy fős családnak. Legyen versenyzésre is alkalmas. Egyszóval egy vízi Volkswagen, talán még az árat is megszabták, ha jól emlékszem 3.500 dán koronánál nem lehetett drágább.

Forgatták az ítészek a terveket, de egyik sem tetszett igazán. Végül kiosztottak néhány díjat, és Tord Sundénra, egy fiatal tervezőre bízták, hogy abból, amit kiválasztottak, gyúrjon össze egy hajót. Ez lett a Folkeboot: zömök, strapabíró, északi, de a dragon arisztokratikussága nélkül. Az első 1941-ben került vízre, azóta még jó néhány követte. Óriási flották vannak Dániában, Svédországban, Németországban, jó néhány az Egyesült Királyságban (bár ezek többsége nem klinker palánkozású) és San Franciscóban. Magyarországon tíz hajóról tudni (lásd itt.)


A német Yacht magazin jó néhány oldalt szentelt a hetvenedik születésnapnak. Azt a kérdést járták körül, hogy mi lehet a siker oka. A végén igazán nem jutottak semmi olyanra, amit idei néhány órás Folke-vitorlázás után én magam is ne tudtam volna összeszedni. A hajó irtózatosan kezes, nagyon jól vitorlázható, nem hajlamos a szélbefutásra még pöffös szélben sem. A kabin kicsi, de ha a hajón alszol, mindenért kárpótol a fa semmihez sem hasonlítható illata és a hullámok csobogása. A hajó formája annak ellenére kívül tartja a cockpiton a hullámokat, hogy a modern hajókhoz képest elég kicsi a szabad oldalmagasság. 

Igazi "back to the roots" élmény. Csak ne siess sehová. Dehát: miért mennénk hajóval, ha sietnénk? És ami a legfontosabb: a fiaimnak is tetszik, márpedig eddig nem voltak igazán lelkesek, ha apa megint vitorlázni akart.