Dragon EB – hétfői krónika

Meteorológiai szempontból nem túl szerencsés időpontban van az Európa-bajnokság. Ezt persze eddig is tudtuk, de hiperaktív versenyvezetőnk, Gert Schmidleitner ma hivatalosan is megerősítette, hogy az Attersee híres „Rosenwind”-je, a helyi termikus szél szombatra jön meg. Amikor már nem lesz futam.

Mint ahogy ma sem volt. A reggeli kormányosértekezleten közölték velünk, hogy akkor mégis inkább a 360 fokos büntetőfordulót fogják alkalmazni – hiába, ha Markus Wieser kéri, akkor mindjárt más a leányzó fekvése – valamint hogy pályamódosítás esetén ne számítsunk terelőbójára, örülnek ha egyet le tudnak rakni a helyenként 160 méter mély vízben. Balatoni versenyrendezők figyelem: itt is vannak problémák…

Kaptunk egy gps-jeladót is, ha valakinek kedve van, követheti a futamokat, vagy utólag elemezheti, hogy melyik oldal volt a jó. De: a korai rajtért kizárt hajók a gps alapján nem kérhetnek méltányosságot, mondván, hogy a képen jól látszik, hogy nincsenek kint, hiszen a szerkentyű pontossága két-három méter. Gert egyébként megmutatta a zárt doboz belsejét is: egy Tesco-gazdaságos Iphone és néhány rászigszalagozott akkumulátor alkotja, nem tűnt túlzottan hi-tech megoldásnak.

Ezután sokat vártunk, mert a szél nem jött, csak az eső. Közben finomhangolást végeztünk a hajón: egy létra segítségével Füli és Kis Tomi hathatós támogatásával a jungstag beállítását mértük és jelöltük. Délután 2 óra felé aztán megérkezett a nyugati szél, ami keresztbe fúj a tavon, és teljesen lehetetlenné teszi bármilyen értelmes pálya kirakását. Mi mégis megpróbáltuk: start a tó túloldalán, befutó nagyjából a büfé előtt. 

A mezőny elég hamar kiért a pályára, így rövid vacakolás után jöhetett az első drámai rajt. Gert már 10 másodperccel a rajt előtt bejelentette a VHF-rádión, hogy általános visszahívás lesz, annyian voltak kint. A második rajt viszont már fekete zászlós lett. Ehhez képest a mezőny nagy része igencsak bátran indult el, szerintem az első két sor kint volt – arra számítottak, hogy újra általános visszahívás lesz. Nos, versenyvezetőnk úgy gondolta, hogy a futam megtartása fontosabb, mint az, hogy esetleg nem látott minden sietős hajót – hét hajót kizárt, a többi mehetett.

Fecó és mi is luvban rajtoltunk, és gyorsan kifordultunk. Az oldal jobbnak tűnt, de sem a forduló nem sikerült jól, sem a sebességünk nem tetszett igazán. A kezdetben 1-2 Bft-s szél szép lassan kezdett leállni, egész pici szélcsíkokban lehetett sok teret nyerni. Ráadásul a bója a két hegy közötti lapályban volt – a pöffök körülbelül olyanok voltak, mintha a füredi nagymólótól 15 méterre lennénk. Fecóék valahogyan bevitorláztak az első tízbe, mi inkább ötven körül voltunk egy elég nagy csapattal.

A hátszélben a kreutzban is jónak bizonyult oldalra mentünk, ami nem tűnt rossznak, de a gate-hez közeledve elfogyott a szél, ráadásul vagy kilencven fokot fordult is. Gert ekkor véget vetett a küzdelemnek: három lövés. Csakhogy: a hét kizárt hajó már nem jöhet a megismételt első futamra sem…

Folyt köv holnap.

Dragon EB - vasárnap

Magyar győzelemmel kezdődött az EB. Sajnos egyelőre csak a sehová nem számító próbafutamot nyertük meg, de azért learattuk a gratulációkat. De kezdjük az elején. Reggel szakadt az eső, így elég nehezen került elő a csapat. Akik tegnap még nem kerültek vízre, ma próbálták a kevés esőszünet egyikét kivárni, de nem sok eséllyel – mindenki elázott előbb vagy utóbb.

A hivatalos programok egy kormányosértekezlettel indultak. A szokásos kérdések hangzottak el, például hogy mikor kell a büntetőfordulót megcsinálni a kreutz-bójánál elkövetett szabálytalanságért. A Balatonkeneséről is ismert joviális ír zsűrielnök, Tony O’Gorman elmondta, hogy ő úgy fogja értelmezni a „vitorlázza tisztára magát és az első lehetséges alkalommal végezze el” szabályt, hogy vagy a terelőbójáig vagy azután egyenesen továbbhaladva kell pörögni. De nem hátszélben. Markus Wieser ezenkívül felvetette, hogy a kétfordulós büntetés a dragonok számára túl súlyos, ami kontraproduktív lesz: mivel ekkora pozícióvesztést senki sem akar bevállalni, ezért a büntetőzés helyett inkább az óvást fogják választani. Mindenki a vállát vonogatta – ezt előbb kellett volna kitalálni, marad a 720. Az egyetlen izgalmasabb hír talán csak az volt, hogy a rajt utáni negyedik perc – vagyis a rajtidő-korlátozás – lejárta után a VHF rádión be fogják mondani, hogy ki volt korai rajtos, s az érintetteknek „illendő” kiállniuk.

Gert, a főrendező megígérte, hogy ma mindenki a legjobb rajtját fogja elkövetni, ugyanis jelezte, hogy a második rajtot – akármilyen is legyen majd – elengedi. Így is lett. A mezőny jelentős része kivitorlázott a gyengécske délkeleti szélben, és az első rajt, annak rendje és módja szerint általános visszahívással végződött. Megjegyzem, hogy mi a rajtlövés pillanatában pontosan a vonalon voltunk. Kár, hogy ez csak a harmadik sorra volt elég.

A második rajtot azután elengedték. Mindkét magyar hajó a lee-bója (valójában egy lee oldali rajthajó áll ott) közelében rajtolt, majd kifordultunk balcsapásra. Fecóék azonban jó sebességgel átvitorláztak a mezőny előtt, majd ügyesen megtalálva a szélcsíkokat, vezető pozícióban közelítették meg az első bóját. Mi kicsit keveset vitorláztunk mostanában ilyen gyenge szélben, nehezen találtuk a vitorlabeállítást, alaposan lemaradtunk. Aztán az alba felengedése kicsit segített, és a középmezőny végével valahogyan felvergődtünk a felső bójáig. A rengeteg jobbról jövő hajó, a leálló szél és a szélfordulók végül azonban az utolsó reményeinket is feledtették egy jobb helyezésre.

Feriék viszont megtartották az első helyüket, és egy német, egy orosz és egy ukrán (értsd: Wieser) hajó előtt elsőnek értek le a hátszél-gate-hez, ami az időközben teljesen leállt szél miatt a futam megnyerését is jelentette. Ennek folyományaként az esti megnyitón néhány komolyzenei CD és egy nagy taps gazdái lettek, és Ulli Libor, aki az 1972-es olimpián ezüstérmes volt még nekünk is gratulált (később felvilágosítottuk, hogy nem mi voltunk az elkövetők, de azért jólesett).

A megnyitón egy rettenetes fúvószenekar muzsikált, voltak beszédek is, és ahogyan arra számítani lehetett, a rántott hús egészen jónak, a többi étel közepesnek, a fehér bor elviselhetőnek, de a vörös csapnivalónak bizonyult. A beszédek biztosan nagyon érdekesek lehettek, bár nem nagyon hallottuk őket, de sajnos lemaradtunk az állítólag egész jó spanyol-olasz meccsről.

Holnap már élesben megyünk, de ha hinni lehet az időjárás-jelentésnek, marad a csendes eső és kevés szél kombináció, ami a hét elejére nem sok jót ígér. Dehát bízzunk benne, hogy a meteorológusok is tévedhetnek. Érdekes módon az éjszakák mindig csillagosak, reggelre mégis jön a szürkeség.  

EB-napló: szombat

Ma a felméréssel elkezdődött a Dragon Európa-bajnokság az Attersee-n. Meg is kaptuk, ami várható egész hétre - a nyakunkba az esőt. Miután túlestünk az összes kötelező méricskélésen, és a Freyja végre vízre került, pont három perc alatt sikerült bőrig ázni – amíg egy motoros behúzott minket a helyünkre.

A magyar csapat két hajója egymás mellett áll, Kis-Szölgyémi Feriék nagyon örültek nekünk, hogy végre magyarokkal vacsorázhatnak. Egyébként az osztrákok nagyon szépen megszerveztek mindent, csak a nap közepén tartott másfél órás ebédszünet volt kissé meglepő. Minden olajozottan zajlik, és Gert barátunk, aki a kenesei EB főrendezője is volt, mosolyogva rohangál fel s alá, bár van miért aggódnia, mert úgy tűnik, hogy a jövő hét nem sok szelet hoz majd.

Mi meg ugye felkészültünk két inkább közép- és nagyszeles balatoni versenyen, dehát sebaj, majd megszokjuk a lee-ben ülést. Ricsi lelkesen mondta, hogy hozott térdvédőt, abban ugye kényelmesebben lehet térdelni.

Amúgy (majdnem) mindenki itt van aki számít, az ukrán csapat két hajóval és a nagyon ukrán Markus Wieserrel, Vinci a változatosság kedvéért mancsaftként Marcus Brenneckével. Sok a német és az osztrák, a nevezési lista szerint 66 hajó lesz. 

A versenyutasítás elég vicces, két mérföldes kreutz-szakaszt írnak benne, „kivéve, ha nyugati szél van” – mert akkor csak egy mérföld. Ugyanis ha a tavon keresztbe fúj a szél, ekkora pálya fér el.

Holnap este megnyitó a főtéren (eső esetén egy csarnokban), előtte 14.00 órakor próbafutam, már ha lesz szél. Kapunk GPS-jeladót is, állítólag nézhetik majd az interneten, hogy merre kóricálunk a pályán. Gondolom, kapunk is majd sok fejmosást.

Este foci EB-nézés volt, német-portugál meccs sok lelkes német szurkolóval. Házigazda osztrákjaink az első (és egyetlen) német gólnál hátat fordítottak a tévének, és megjegyezték: mi osztrákok addig szeretjük a focit, amíg a németek vesztésre állnak.

Fahajós örömök

Egyszerre vagyok gazdája egy modern one-design versenyhajónak (a Freyja névre hallgató Petticrows dragon) és egy klasszikus, klinkerpalánkozású 1967-es vörösfenyő Folkeboatnak. Utóbbi a Cinquecento névet kapta új keresztségében. Múlt héten szerettem volna megkezdeni az idényt mindkettővel: nos, nem minden sikerült úgy, ahogy terveztük.

A Freyja persze egykettőre vízre került. Némi gondot csak az okozott, hogy a téli fél év alatt elfelejtettük, hogy a rengeteg több helyre kivezetett állító- és finomállító kötél között melyik micsoda is, és nyilván már az első edzésen kiderül majd, hogy mit kötöttünk be rosszul. De: a hajó már a vízen várja, hogy megkezdjük a gyakorlást, s minderre összességében talán 3-4 óra munkát szántunk.

Freyja

Sajnos a Cinquecentóval másképp alakult. A kikötőben, ahol állunk, nincs fix daru, így természetesen alkalmazkodni kellett az autódaru érkezésének napjához. Sajnos, mire kissé eldugott helyen lévő hajócskámhoz értek, már két hét eltelt az áprilisból. Hiába volt hát meg Rick Gergő szakavatott segítsége révén az algagátlás már március közepén, április közepét írtuk, mire beakaszthattam a daru horgát az emelőgurtniba.

Cinquecento

Sejtettem, hogy gond lesz. A tél nagyon száraz volt, a hajót már november első napjaiban kivettük a vízből, a vörösfenyő pedig hajlamos rá, hogy elveszítse a víztartalmát. Láttam én a palánkok közti réseket, de úgy gondoltam: sebaj, egy búvárszivattyú elég lesz, aztán gyorsan bedagad majd a fa.

Ahogy a hajó a vízbe ért, csalatkoznunk kellett az előzetesen elgondoltakban. Mint egy fordított szűrő: hajócskánk a leengedés sebességében engedte át a vizet. Ha nincs a daru horgán, menthetetlenül elsüllyed. Szivattyúnk kétezer litert továbbít óránként – mégis olyan volt, mintha kanállal akartuk volna kimerni a Balatont.

Némi fejvakarás következett: mi is legyen most. A darun nem maradhat, mert annak máshol van dolga. Ráadásul a sorban utánam következő sporttársak türelmetlenkedni kezdtek – így ők sohasem kerülnek vízre. Végül a kényszer győzött: Cinquecento visszakerült a bakra, majd egy locsolótömlőből és egy szivattyúból „nedvesítő” alkalmasságot gyártottunk. 

Most folytjuk bele a vizet, hogy „belülről” bedagadjon. És várunk. Ha már nem folyik majd ki a víz, kész... Tanulság? legközelebb vízen lesz karácsonyig. De a fahajó akkor is szép!

Mikor versenyezzünk?

A Dragon osztály versenyeinek koordinátoraként egyre nehezebb a dolgom. Néhány évvel ezelőtt csupán annyit kellett tennem, hogy egy naptár segítségével beírtam egy táblázatba „szokásos" nyolc-kilenc versenyünk esedékes időpontját, legfeljebb néha azon vitatkoztunk egy kicsit, hogy valamelyik kisebb, de hagyományos túraverseny eredménye beleszámítson-e a ranglistába. Nos ezek az „egyszerű" idők elmúltak.


Két okból is:
1. A legtöbb vitorlázó ma már nem egyetlen csapatban focizik csak - hogy ezzel a képzavarral éljünk. X hajóval indul a Kékszalagon, kormányozza a saját dragonját néhány fontos balatoni versenyen, de beül a 8mOD bajnokságon egy ismerőséhez is. Tekintettel arra, hogy a „nagyhajós" versenyek helyét egyre inkább átveszik a néhány osztályra specializálódott versenyek, egyre áttekinthetetlenebb és követhetetlenebb a megsokszorozódott kínálat. Lehet, hogy ez majd letisztul (talán a gazdasági válság is segít ebben), de egyelőre még nem látszik ennek a folyamatnak a vége.
2. Követve a nemzetközi Dragon osztály szokásos versenykörforgásának ritmusát, a balatonkenesei Európa-bajnokságra történő felkészülés során kiválasztottuk azt a két „időpont-ablakot", amikor jó esélyünk lehet arra, hogy jó szélben versenyezhessünk és ne is legyen túlzottan erős versenytársunk. Ez a két intervallum a május végétől június közepéig tartó időszak és az augusztus utolsó hetétől szeptember közepéig tartó időszak lett.

A jelenlegi dilemma azonban az, hogy még így is rendkívül nehéz minden magyar dragonversenyző és az esetleges balatoni vitorlázást fontolgató külföldi csapatok számára egyaránt vonzó időpontokat találni. Ha a 2012-es évet nézzük: az őszre tolt Országos Bajnokság szinte egybeesik az írországi Gold Cup-pal. A júniusi Flottabajnokság pedig csak egy héttel zajlik az EB előtt. Az előbbi miatt egy német vitorlázó jelezte, hogy nehezen tudna eljönni Balatonkenesére, az utóbbi miatt pedig egy sokat vitorlázó magyar egység kritizálta, hogy nem tud részt venni az Attersee-n tartott előversenyen.

Ráadásul ugyanezek az időpontok a többi balatoni hajóosztály számára is rendkívül vonzóak. Vegyük például az őszi „Dragon Heteket". Kedves finnező dragonos barátaim párkapcsolatát erősen próbára tevő időszak lehet ez: a két előversenyt (Ripka és Füred Kupa) követően Finn Masters Európa Kupa Tihanyban, majd Dragon OB, ezután azonnal Finn OB, mindez röpke négy hét alatt.


Mégis, pillanatnyilag nem látszik jobb megoldás, mint a szezon kettétörése. A tavaszi időszakban van esély a gyakorlásra, a technikai összecsiszolódásra, új vitorlák, megoldások, állítások kipróbálására. A több idővel és jobb anyagi lehetőséggel rendelkezők külföldön kezdhetik az évadot, az elfoglaltabbak számára több verseny lesz a Balatonon és április végén tervezünk egy Klinikát is.


Ősszel több esély van kiegyensúlyozott szélre, és a későn kezdő csapatoknak is van ideje összekovácsolódni. Csak a nyár veszik el: pedig ilyenkor töltjük a legtöbb időt a Balatonnál, de az elmúlt évek kilátástalan júliusi versenyei, a „vagy-szélcsend-vagy-vihar" jellegű versenyek mindenkinek elvették a kedvét. 


Pedig olyan rövid a szerzonunk. Hogyan lehetne meghosszabbítani? Ötleteket szívesen várok a szerkesztőségbe.

Hetven éves - mégis kortalan: a Folkeboot

Hetven éves lett a második (vagy a harmadik? - mit szól majd Sipos úr és a finnesek?), szóval legyen holtversenyben a második kedvenc hajóm, a Folkeboot. Egy ízig-vérig skandináv, hosszúkieles, a vitorlázás szerelmeseinek fenntartott jószág. Semmi értelme: lassú, viszont belül kényelmetlen, még mindig faárbocot használnak, és semmit sem változtattak az eredeti klinkerpalánkozást előíró terveken. Vicces módon még a műanyag hajókon is klinkerszerű izéket alakítottak ki.

Mégis: ezrek versenyeznek vele, és még több ezrek túráznak rajta. Korábban több hajó átkelt az Atlanti-óceánon, egy ausztrál hölgy meg Európába vitorlázott vele. Minden észérvnek ellentmondóan sikeres. Érthetetlen. És nekem is van egy belőle.

Több mint 50 pályázat érkezett be a skandináv szövetségek által 1939-ben kiírt tervpályázatra. A cél: egy olyan hajó, amely mindenki számára elérhetően olcsó, nagy szériában, egységesen előállítható, egyedül és kettesben is vitorlázható, alvási lehetőséget nyújt egy négy fős családnak. Legyen versenyzésre is alkalmas. Egyszóval egy vízi Volkswagen, talán még az árat is megszabták, ha jól emlékszem 3.500 dán koronánál nem lehetett drágább.

Forgatták az ítészek a terveket, de egyik sem tetszett igazán. Végül kiosztottak néhány díjat, és Tord Sundénra, egy fiatal tervezőre bízták, hogy abból, amit kiválasztottak, gyúrjon össze egy hajót. Ez lett a Folkeboot: zömök, strapabíró, északi, de a dragon arisztokratikussága nélkül. Az első 1941-ben került vízre, azóta még jó néhány követte. Óriási flották vannak Dániában, Svédországban, Németországban, jó néhány az Egyesült Királyságban (bár ezek többsége nem klinker palánkozású) és San Franciscóban. Magyarországon tíz hajóról tudni (lásd itt.)


A német Yacht magazin jó néhány oldalt szentelt a hetvenedik születésnapnak. Azt a kérdést járták körül, hogy mi lehet a siker oka. A végén igazán nem jutottak semmi olyanra, amit idei néhány órás Folke-vitorlázás után én magam is ne tudtam volna összeszedni. A hajó irtózatosan kezes, nagyon jól vitorlázható, nem hajlamos a szélbefutásra még pöffös szélben sem. A kabin kicsi, de ha a hajón alszol, mindenért kárpótol a fa semmihez sem hasonlítható illata és a hullámok csobogása. A hajó formája annak ellenére kívül tartja a cockpiton a hullámokat, hogy a modern hajókhoz képest elég kicsi a szabad oldalmagasság. 

Igazi "back to the roots" élmény. Csak ne siess sehová. Dehát: miért mennénk hajóval, ha sietnénk? És ami a legfontosabb: a fiaimnak is tetszik, márpedig eddig nem voltak igazán lelkesek, ha apa megint vitorlázni akart.

A Hanni harmadik lett a Gardán

A Kis-Szölgyémi Ferenc, Kiss Tamás, Vezér Károly alkotta magyar egység harmadik lett az egyik legrangosabb dragonversenyen, a Garda-tavon rendezett Hans-Detmar-Wagner Kupán, a német flottabajnokságon. A magyar hajót csak két világbajnok előzte meg: a dragonmezőny egyik legkiemelkedőbb egyénisége, a német Vinci Hoesch, és a korábbi keletnémet finn-olimpikon és dragon-világbajnok Malte Philipp.

Vinciék mögött a magyar hajó - fotó: Fiona Brown

A vert mezőnyben találjuk többek közt az orosz Anatolij Loginovot is, a balatonkenesei EB egyik dobogós helyezettjét, korábbi világranglista-elsőt. Az erdemények itt találhatók.

Ez a bronzérem a magyar dragonosztály eddigi legkiemelkedőbb nemzetközi eredménye. A magyar csapat idén kezdte meg a dragonozást egy vadonatúj Petticrows hajóval, sok nemeztközi versenyen vettek részt, s a vizen töltött óráknak most meg is lett az eredménye.

A versenyen hét futamot rendeztek, általában erős szél fújt. A magyar hajó egy futamgyőzelem mellett egy harmadik és egy negyedik helyet is be tudott gyűjteni.

Gratulálunk!