Fahajós örömök

Egyszerre vagyok gazdája egy modern one-design versenyhajónak (a Freyja névre hallgató Petticrows dragon) és egy klasszikus, klinkerpalánkozású 1967-es vörösfenyő Folkeboatnak. Utóbbi a Cinquecento névet kapta új keresztségében. Múlt héten szerettem volna megkezdeni az idényt mindkettővel: nos, nem minden sikerült úgy, ahogy terveztük.

A Freyja persze egykettőre vízre került. Némi gondot csak az okozott, hogy a téli fél év alatt elfelejtettük, hogy a rengeteg több helyre kivezetett állító- és finomállító kötél között melyik micsoda is, és nyilván már az első edzésen kiderül majd, hogy mit kötöttünk be rosszul. De: a hajó már a vízen várja, hogy megkezdjük a gyakorlást, s minderre összességében talán 3-4 óra munkát szántunk.

Freyja

Sajnos a Cinquecentóval másképp alakult. A kikötőben, ahol állunk, nincs fix daru, így természetesen alkalmazkodni kellett az autódaru érkezésének napjához. Sajnos, mire kissé eldugott helyen lévő hajócskámhoz értek, már két hét eltelt az áprilisból. Hiába volt hát meg Rick Gergő szakavatott segítsége révén az algagátlás már március közepén, április közepét írtuk, mire beakaszthattam a daru horgát az emelőgurtniba.

Cinquecento

Sejtettem, hogy gond lesz. A tél nagyon száraz volt, a hajót már november első napjaiban kivettük a vízből, a vörösfenyő pedig hajlamos rá, hogy elveszítse a víztartalmát. Láttam én a palánkok közti réseket, de úgy gondoltam: sebaj, egy búvárszivattyú elég lesz, aztán gyorsan bedagad majd a fa.

Ahogy a hajó a vízbe ért, csalatkoznunk kellett az előzetesen elgondoltakban. Mint egy fordított szűrő: hajócskánk a leengedés sebességében engedte át a vizet. Ha nincs a daru horgán, menthetetlenül elsüllyed. Szivattyúnk kétezer litert továbbít óránként – mégis olyan volt, mintha kanállal akartuk volna kimerni a Balatont.

Némi fejvakarás következett: mi is legyen most. A darun nem maradhat, mert annak máshol van dolga. Ráadásul a sorban utánam következő sporttársak türelmetlenkedni kezdtek – így ők sohasem kerülnek vízre. Végül a kényszer győzött: Cinquecento visszakerült a bakra, majd egy locsolótömlőből és egy szivattyúból „nedvesítő” alkalmasságot gyártottunk. 

Most folytjuk bele a vizet, hogy „belülről” bedagadjon. És várunk. Ha már nem folyik majd ki a víz, kész... Tanulság? legközelebb vízen lesz karácsonyig. De a fahajó akkor is szép!

Mikor versenyezzünk?

A Dragon osztály versenyeinek koordinátoraként egyre nehezebb a dolgom. Néhány évvel ezelőtt csupán annyit kellett tennem, hogy egy naptár segítségével beírtam egy táblázatba „szokásos" nyolc-kilenc versenyünk esedékes időpontját, legfeljebb néha azon vitatkoztunk egy kicsit, hogy valamelyik kisebb, de hagyományos túraverseny eredménye beleszámítson-e a ranglistába. Nos ezek az „egyszerű" idők elmúltak.


Két okból is:
1. A legtöbb vitorlázó ma már nem egyetlen csapatban focizik csak - hogy ezzel a képzavarral éljünk. X hajóval indul a Kékszalagon, kormányozza a saját dragonját néhány fontos balatoni versenyen, de beül a 8mOD bajnokságon egy ismerőséhez is. Tekintettel arra, hogy a „nagyhajós" versenyek helyét egyre inkább átveszik a néhány osztályra specializálódott versenyek, egyre áttekinthetetlenebb és követhetetlenebb a megsokszorozódott kínálat. Lehet, hogy ez majd letisztul (talán a gazdasági válság is segít ebben), de egyelőre még nem látszik ennek a folyamatnak a vége.
2. Követve a nemzetközi Dragon osztály szokásos versenykörforgásának ritmusát, a balatonkenesei Európa-bajnokságra történő felkészülés során kiválasztottuk azt a két „időpont-ablakot", amikor jó esélyünk lehet arra, hogy jó szélben versenyezhessünk és ne is legyen túlzottan erős versenytársunk. Ez a két intervallum a május végétől június közepéig tartó időszak és az augusztus utolsó hetétől szeptember közepéig tartó időszak lett.

A jelenlegi dilemma azonban az, hogy még így is rendkívül nehéz minden magyar dragonversenyző és az esetleges balatoni vitorlázást fontolgató külföldi csapatok számára egyaránt vonzó időpontokat találni. Ha a 2012-es évet nézzük: az őszre tolt Országos Bajnokság szinte egybeesik az írországi Gold Cup-pal. A júniusi Flottabajnokság pedig csak egy héttel zajlik az EB előtt. Az előbbi miatt egy német vitorlázó jelezte, hogy nehezen tudna eljönni Balatonkenesére, az utóbbi miatt pedig egy sokat vitorlázó magyar egység kritizálta, hogy nem tud részt venni az Attersee-n tartott előversenyen.

Ráadásul ugyanezek az időpontok a többi balatoni hajóosztály számára is rendkívül vonzóak. Vegyük például az őszi „Dragon Heteket". Kedves finnező dragonos barátaim párkapcsolatát erősen próbára tevő időszak lehet ez: a két előversenyt (Ripka és Füred Kupa) követően Finn Masters Európa Kupa Tihanyban, majd Dragon OB, ezután azonnal Finn OB, mindez röpke négy hét alatt.


Mégis, pillanatnyilag nem látszik jobb megoldás, mint a szezon kettétörése. A tavaszi időszakban van esély a gyakorlásra, a technikai összecsiszolódásra, új vitorlák, megoldások, állítások kipróbálására. A több idővel és jobb anyagi lehetőséggel rendelkezők külföldön kezdhetik az évadot, az elfoglaltabbak számára több verseny lesz a Balatonon és április végén tervezünk egy Klinikát is.


Ősszel több esély van kiegyensúlyozott szélre, és a későn kezdő csapatoknak is van ideje összekovácsolódni. Csak a nyár veszik el: pedig ilyenkor töltjük a legtöbb időt a Balatonnál, de az elmúlt évek kilátástalan júliusi versenyei, a „vagy-szélcsend-vagy-vihar" jellegű versenyek mindenkinek elvették a kedvét. 


Pedig olyan rövid a szerzonunk. Hogyan lehetne meghosszabbítani? Ötleteket szívesen várok a szerkesztőségbe.

Hetven éves - mégis kortalan: a Folkeboot

Hetven éves lett a második (vagy a harmadik? - mit szól majd Sipos úr és a finnesek?), szóval legyen holtversenyben a második kedvenc hajóm, a Folkeboot. Egy ízig-vérig skandináv, hosszúkieles, a vitorlázás szerelmeseinek fenntartott jószág. Semmi értelme: lassú, viszont belül kényelmetlen, még mindig faárbocot használnak, és semmit sem változtattak az eredeti klinkerpalánkozást előíró terveken. Vicces módon még a műanyag hajókon is klinkerszerű izéket alakítottak ki.

Mégis: ezrek versenyeznek vele, és még több ezrek túráznak rajta. Korábban több hajó átkelt az Atlanti-óceánon, egy ausztrál hölgy meg Európába vitorlázott vele. Minden észérvnek ellentmondóan sikeres. Érthetetlen. És nekem is van egy belőle.

Több mint 50 pályázat érkezett be a skandináv szövetségek által 1939-ben kiírt tervpályázatra. A cél: egy olyan hajó, amely mindenki számára elérhetően olcsó, nagy szériában, egységesen előállítható, egyedül és kettesben is vitorlázható, alvási lehetőséget nyújt egy négy fős családnak. Legyen versenyzésre is alkalmas. Egyszóval egy vízi Volkswagen, talán még az árat is megszabták, ha jól emlékszem 3.500 dán koronánál nem lehetett drágább.

Forgatták az ítészek a terveket, de egyik sem tetszett igazán. Végül kiosztottak néhány díjat, és Tord Sundénra, egy fiatal tervezőre bízták, hogy abból, amit kiválasztottak, gyúrjon össze egy hajót. Ez lett a Folkeboot: zömök, strapabíró, északi, de a dragon arisztokratikussága nélkül. Az első 1941-ben került vízre, azóta még jó néhány követte. Óriási flották vannak Dániában, Svédországban, Németországban, jó néhány az Egyesült Királyságban (bár ezek többsége nem klinker palánkozású) és San Franciscóban. Magyarországon tíz hajóról tudni (lásd itt.)


A német Yacht magazin jó néhány oldalt szentelt a hetvenedik születésnapnak. Azt a kérdést járták körül, hogy mi lehet a siker oka. A végén igazán nem jutottak semmi olyanra, amit idei néhány órás Folke-vitorlázás után én magam is ne tudtam volna összeszedni. A hajó irtózatosan kezes, nagyon jól vitorlázható, nem hajlamos a szélbefutásra még pöffös szélben sem. A kabin kicsi, de ha a hajón alszol, mindenért kárpótol a fa semmihez sem hasonlítható illata és a hullámok csobogása. A hajó formája annak ellenére kívül tartja a cockpiton a hullámokat, hogy a modern hajókhoz képest elég kicsi a szabad oldalmagasság. 

Igazi "back to the roots" élmény. Csak ne siess sehová. Dehát: miért mennénk hajóval, ha sietnénk? És ami a legfontosabb: a fiaimnak is tetszik, márpedig eddig nem voltak igazán lelkesek, ha apa megint vitorlázni akart.

A Hanni harmadik lett a Gardán

A Kis-Szölgyémi Ferenc, Kiss Tamás, Vezér Károly alkotta magyar egység harmadik lett az egyik legrangosabb dragonversenyen, a Garda-tavon rendezett Hans-Detmar-Wagner Kupán, a német flottabajnokságon. A magyar hajót csak két világbajnok előzte meg: a dragonmezőny egyik legkiemelkedőbb egyénisége, a német Vinci Hoesch, és a korábbi keletnémet finn-olimpikon és dragon-világbajnok Malte Philipp.

Vinciék mögött a magyar hajó - fotó: Fiona Brown

A vert mezőnyben találjuk többek közt az orosz Anatolij Loginovot is, a balatonkenesei EB egyik dobogós helyezettjét, korábbi világranglista-elsőt. Az erdemények itt találhatók.

Ez a bronzérem a magyar dragonosztály eddigi legkiemelkedőbb nemzetközi eredménye. A magyar csapat idén kezdte meg a dragonozást egy vadonatúj Petticrows hajóval, sok nemeztközi versenyen vettek részt, s a vizen töltött óráknak most meg is lett az eredménye.

A versenyen hét futamot rendeztek, általában erős szél fújt. A magyar hajó egy futamgyőzelem mellett egy harmadik és egy negyedik helyet is be tudott gyűjteni.

Gratulálunk!

Amiért szeretjük a Balatont - Dragon Flottabajnokság Csopakon

Mint az álom, olyan körülmények

A hétvégi flottabajnokság pontosan azt hozta, amiért szeretjük a Balatont. Kifújt egyenletes szél, két és fél nap alatt hét futam. A rendezőknek – ezúttal a csopaki Kerekednek – könnyű dolga volt, pénteken délután és szombaton három-három, vasárnap egy futamot lehetett tartani. A végső győzelmet Gömbös Lóránd Jampece szerezte meg.

Nyert a Jampec

Péntek délután végül sajnos csak kilenc hajó tette tiszteletét a Dolfin-bajnokság miatt Csopak elől kissé Paloznak felé vitt pályán. A 14.00 órás rajt idején 2-3 Bft erősségű délnyugati szél fújt, amely minden várakozás ellenére később sem állt le. Ez talán a rendezőket is meglepte kissé, Weöres Laci annak ellenére nem változtatott a pályán, hogy a 41-42 perces, a második hátszél után rövid félszeles befutóval ellátott pályák kissé rövidnek bizonyultak.

Ezzel a hauzolással tudott a Febrill a Luna elé kerülni

Az Egyesül Államokból hazaköltözött az idei bajnok Lukáts Ákos, így a Conseuro44 csapata újra rajthoz állt. A hajó meg is hálálta ezt, az összeszokott csapat az első futamban sima rajt-cél győzelmet aratott. Azt lehetett hinni, hogy ez az egyértelmű fölény a későbbiekben is megmarad: ám ez nem így történt. Tenke Péter Febrill/Seven Arts-a és a Gömbös-csapat méltó ellenfelek voltak, és alaposan összekuszálták a számítgatásokat. A második futamot Gömbiék, a harmadikat a Febrill nyerte, miután a hátszél végén kicsusszant az addig vezető Luna alól, akik így elvesztették a belső helyüket. A napot a Kereked klubban közösen elköltött vacsora zárta

A szombati nap hasonló szélben és hasonló módon folyatódott. A negyedik futam megint a Jampecé lett, ám ekkor feltámadt Kis-Szölgyémi Feri Hannija, amely eddig csak kínlódott, nem találta a szélre alkalmas állítást és hajósebességet. Ekkor megérkezett a hajóba Kiss Tamás – és innen kezdve a Hanni minden futamot meg tudott nyerni. Mindez végülis hiába, a dobogóról így is lemaradtak: az első helyet a vasárnapi egy futamot kihagyó Jampec szerezte meg, második a Tenke-, harmadik a Lukáts-csapat lett.

Nagyon koncentráltak, így feltámadt a Hanni

A szombati nap krónikájához tartozik még, hogy vendégül láttuk a dragon osztály főtámogatója, az Erste Private Banking mintegy negyven ügyfelét. Megismerkedhettek a vitorlázás alapjaival, kipróbálhatták a távirányitású hajókat és a végén még egy VIP-futamon is részt vehettek. A napot Dragon Grill Party koronázta meg a csopaki Dobó Vendéglőben.

Két tanulságon érdemes elgondolkodni. Az egyik: miért akarunk mindenáron nyáron versenyezni a Balatonon, amikor tavasszal-ősszel sokkal jobb, egyenletesebb szél van. A másik: miért nem jön el a hadra fogható további hat-nyolc magyar dragon erre a fantasztikus versenyre. Legénységproblémák, rossz időpont-egyeztetés vagy csak sima érdektelenség? Erre kellene megtalálni a választ.

Ripka Emlékverseny: gyönyörűen kezdődött az őszi szezon

Verőfényes napsütésben, keleties szélben kezdődött a dragonok első őszi versenye a nyári pihenő után. Szombat reggel nyolc dragon és tíz Európa gyülekezett a Tihanyi-félsziget nyugati oldalán, hogy "Nagyapi" emlékére megvívják szokásos versenyüket, amelyre hagyományosan mindig augusztus utolsó hétvégéjén kerül sor.

Európák és Dragonok a Ripka Emlékversenyen

A pálya up-down rendszerű, a lee-bója felett a cirkálószakasz mintegy egyharmadánál telepített rajt/célvonallal. Ebből a következik, hogy tulajdonképpen csak egy igazi kreutz-szakasz van, ezért nagyon észnél kell lenni a rajtnál. Utóbb kiderült, hogy még ennél is fontosabb volt a rövidke befutó-kreutz: több alkalommal is itt rendeződött át a mezőny.

Nemecsek

 Szombat éjszakára egy hidegfrontot és vele együtt igen erős szelet vártak, ezért a rendezők úgy döntöttek, hogy szombaton, a kellemes 1-3 Bft közötti ÉK-K-i szélben négy futamot rendeznek. A dragonok számára rosszul kezdődött a verseny: az egyetlen klasszikus, a Nemecsek ütközött a pályán átvitorlázó - egy túraversenyen részt vevő - Stefániával, amit a backstag és az achter bánt, így két futamot is ki kellett hagyniuk. A verseny szorosan alakult, Tenke Péter Febrillje és Gömbös Lóránd Jampec-e küzdött az első helyért, de szorosan a nyomukban voltak Zenthe Feriék is (Luna) illetve a harmadik futamtól kezdődően már a Freyja is (Náray Vilmos).

Jampec

A nap végén óvástárgyalások borzolták a kedélyeket. Andorka Rudit a Febrillel történt ütközése miatt kizárták egy futamból, ráadásul egy korai rajtja miatt már két futamot zárt rosszul. Gömbi az egyik futamból egy balul sikerült lee-bója vétel utáni koccanás miatt végül visszalépett. A Freyja óvta a Febrillt, mert a harmadik futam befutójában balcsapásról elébe fordulva nyerte meg a futamot, de az óvási bizottság ezt az óvást ütközés hiányában elutasította.

Vasárnap ki-ki alapon vitorlázott az első helyért Tenke Péter Febrillje és a Jampec. A rendezők megvárták, amíg a viharos szél kissé gyengül. A napi első futamot még 5-6 Bft-os szélben indították, ám a második futam végére az északi szél jelentősen legyengült. Az ötödik futam igen érdekesen alakult, hiszen a két élen vitorlázó hajó "elvitte egymást" a rossz oldalra, így a futamot nagy fölénnyel a Freyja nyerte. 

Freyja

 Végül Tenke Péterék nyugodt vitorlázással begyűjtötték a hatodik futam első helyét, és ezzel együtt az összetett elsőséget is. Második a Jampec, harmadik a Freyja lett. Az Európa 30 osztályban a Nagymágus nyert a Bestia és a Falcon előtt.

A győztes: Febrill

Merre tovább Dragon osztály? (2)

Úgy látom, hogy az előző poszt nem nagyon mozgatta meg az olvasókat, sem pro, sem kontra. Talán még nagyon ködös február volt... Közben azonban gyönyörűen kisütött a nap, lassan már érdemes a vitorlázásra gondolni, úgyhogy örömmel látnék néhány visszajelzést, akár közvetlenül nekem, akár kommentként az oldalon.

Ha továbbfűzzük a múltkor megkezdett gondolatot, akkor az expanzív stratégiával szemben megvalósíthatunk egy konzervatív változatot is. 

2. A konzervatív stratégia lényege, hogy 

• tartjuk magunkat a korábbi években megszokott menetrendhez, vagyis két saját kezelésben lévő verseny és egy egyéb vízi esemény ("családi hétvége");
• ezek mellett az osztály a One Design flotta versenyein indul, amelyek közül évente kiválasztjuk a négy súlyponti versenyünket;
• az igényektől függően és a szponzori lehetőségek fényében rendezünk még további "saját" versenyeket.

Ez a verzió azért lehet előnyös, mert nem igényel további erőforrásokat, a jelenlegi szervezetben és a meglévő aktív tagokkal (ez maximum 4-5 fő) menedzselhető. Anyagi szempontból nem kell hozzá túlzottan nagy ráfordítás, így a szponzorok felé sem kell igazán exponálni magunkat, a kommunikáció is visszafogható lesz.


Így persze nem marad túl sok lehetőségünk, hogy beépítsük az utánpótlást. A flotta megmarad a mai szinten (kb. 20 hajó), de lényeges bővülés nem várható. Ez a stratégia a jelenlegi top-hajóknak kedvez, hiszen ők eddig is jártak külföldre versenyezni, be tudtak vonni kívülről tehetséges kormányosokat és legénységet. Hosszabb távon persze már számukra sem ilyen fényes a helyzet, hiszen elképzelhető, hogy ellenfelek híján megunják majd a balatoni versenyzést. A klasszikus hajók esetében nehéz megjósolni a fejlődés irányát, de ez a stratégia nem mozdítja elő a jelenleg nem versenyző hajók bevonását a flotta életébe.


A fentiekből nyilván kiderül, hogy én az "expanzív" stratégia híve vagyok. Szerintem az aktivitás megteremti majd saját forrásait is, sokan kedvet kapnak majd, hogy szervezzenek, részt vegyenek, segítsenek.


De a döntés a flotta kezében van, a taggyűlés szabta úton fogunk továbbhaladni.