Egyszerre vagyok gazdája egy modern one-design versenyhajónak (a Freyja névre hallgató Petticrows dragon) és egy klasszikus, klinkerpalánkozású 1967-es vörösfenyő Folkeboatnak. Utóbbi a Cinquecento névet kapta új keresztségében. Múlt héten szerettem volna megkezdeni az idényt mindkettővel: nos, nem minden sikerült úgy, ahogy terveztük.
A Freyja persze egykettőre vízre került. Némi gondot csak az okozott, hogy a téli fél év alatt elfelejtettük, hogy a rengeteg több helyre kivezetett állító- és finomállító kötél között melyik micsoda is, és nyilván már az első edzésen kiderül majd, hogy mit kötöttünk be rosszul. De: a hajó már a vízen várja, hogy megkezdjük a gyakorlást, s minderre összességében talán 3-4 óra munkát szántunk.
 |
| Freyja |
Sajnos a Cinquecentóval másképp alakult. A kikötőben, ahol állunk, nincs fix daru, így természetesen alkalmazkodni kellett az autódaru érkezésének napjához. Sajnos, mire kissé eldugott helyen lévő hajócskámhoz értek, már két hét eltelt az áprilisból. Hiába volt hát meg Rick Gergő szakavatott segítsége révén az algagátlás már március közepén, április közepét írtuk, mire beakaszthattam a daru horgát az emelőgurtniba.
 |
| Cinquecento |
Sejtettem, hogy gond lesz. A tél nagyon száraz volt, a hajót már november első napjaiban kivettük a vízből, a vörösfenyő pedig hajlamos rá, hogy elveszítse a víztartalmát. Láttam én a palánkok közti réseket, de úgy gondoltam: sebaj, egy búvárszivattyú elég lesz, aztán gyorsan bedagad majd a fa.
Ahogy a hajó a vízbe ért, csalatkoznunk kellett az előzetesen elgondoltakban. Mint egy fordított szűrő: hajócskánk a leengedés sebességében engedte át a vizet. Ha nincs a daru horgán, menthetetlenül elsüllyed. Szivattyúnk kétezer litert továbbít óránként – mégis olyan volt, mintha kanállal akartuk volna kimerni a Balatont.
Némi fejvakarás következett: mi is legyen most. A darun nem maradhat, mert annak máshol van dolga. Ráadásul a sorban utánam következő sporttársak türelmetlenkedni kezdtek – így ők sohasem kerülnek vízre. Végül a kényszer győzött: Cinquecento visszakerült a bakra, majd egy locsolótömlőből és egy szivattyúból „nedvesítő” alkalmasságot gyártottunk.
Most folytjuk bele a vizet, hogy „belülről” bedagadjon. És várunk. Ha már nem folyik majd ki a víz, kész... Tanulság? legközelebb vízen lesz karácsonyig. De a fahajó akkor is szép!
