The Dragon Story in Hungary - unedited version for IDA Yearbook

The Hungarian Dragon fleet was chosen as the first in a series to be presented in the Yearbook of the International Dragon Association. I was asked to contribute by a story of not more than 800 words. As I could not keep it really short, I decided to share the unedited version with you. Pls forgive my unedited English.

From the minister’s lover to the Europeans on Balaton

The story of Dragon sailing in Hungary

The early years

We are in 1955, one year before the Hungarian revolution. Stalin is dead, the popularity of the communist party is decreasing day by day in Hungary. Yachting is seen as a heritage of the past, a sport made by enemies of the ‘people’s democracy’. Still: no matter what they say, the new rulers in the communist government know exactly, how to enjoy life. And the Minister for Transport, Lajos Bebits, decides to have a sailing boat on Lake Balaton, the ‘Hungarian see’. However, he would be despised by his comrades by owing a yacht himself. That is, why the newly built boat will be given to his girlfriend, Olga.

This is the start of Dragon sailing in Hungary. Olgi’s boat with iron frames is being built in Siófok, the biggest town on the southern shoreline of the 80 kilometer long lake. When owned by the Minister’s lover ‘Gordius’, was called Vitu, meaning ‘We two’. (Bebits used to live in the USA as a leader of the communist party’s Hungarian section there in the 20s, so he spoke English). The couple had been sailing with the boat six years long, and Bebits must have been very proud of it, as at the end of the 50s he was Hungarian Ambassador to Sweden, Norway and Iceland – where he saw a large bunch of Dragons at that time. 

Minister Bebits would never have thought, that one of his successors, Transportation Minister Peter Honig, will be racing in a Dragon European Championship on Lake Balaton in 50 years…

Gordius/Vitu is registered with the Hungarian Dragon Association as Nr. 2. Unfortunately we have not seen her lately but she still exists. The Dragon fleet is, however, very proud of still having its Nr. 1 – Triton. She was built earlier, some sources say 1953, some others 1955 in Budapest. She has recently been refurbished again and sails quite regularly with her proud owners, Balázs Barts and István Lukáts.

The Golden Era

But the story did not stop with the lover of the Minister. The sixties brought the Golden Era of the dragon class in Hungary. In Balatonfüred, the key yachting center at the Lake, and Siófok, about 25 boats had been built in the yards. The shipbuilders used all types of wood that was available these time, when Hungary was quite isolated from ‘capitalist’ import sources. Mahagony, okume, oak, ceder and a series of other types of timber were used for the construction. Unfortunately, in some years copper nails had been unavailable, so the builders used quite often iron nails. This resulted in an erosion of the wooden parts of the boats, forcing the owners to sell these boats very low-price in the 80s and 90s.

The last wave of the development of wooden Dragons took place in the early 70s, when five new boats (Nr. 30 to 34) were built for competing in international regattas. They sailed in the Bavarian lakes and even at the Kiel Week. For one or another reason, however, a Hungarian Dragon never sailed at the Olympics, and these dreams vanished with banning the class from the Olympics after 1972. 

The most successful Hungarian Dragon, Yorikke, built in 1969, won the Hungarian Championship 17 times and after her last refit in 2006 it even sailed in the European Championship in Balatonkenese, 2010.

Rebirth and development until 2010

From the late 70s until the mid90s the Hungarian fleet did not change much. The Dragon degraded to an ‘old sailor’s boat’, young sailors tended to choose more interesting classes. A new development was first heralded in when two Hungarian boatbuilders tried to build new GRP Dragons and some quality second-hand boats were imported in the late 90s.

Trinity, the first Hungarian made, regular GRP Dragon

Suddenly, Dragon gained on appeal for the sailors. As regattas became more and more interesting, talented sailors came in the class again. 

Some enthusiasts started to go abroad and sailed in Switzerland, Germany, Austria. After decades of being away from the international Dragon circuit, Hungary attended the Europeans on Lake Thun, Switzerland. This was the basis for building up an organized association again.

Six-time Hungarian Champion, Fjord, in St.-Tropez, at the 75th Dragon Anniversary

We received much support from Germany, where Sándor Kecskés, an exiled Hungarian succeeded in persuading his fellow Dragon sailors to come and compete in the Hungarian Dragon championships on Balaton. Sailors from Germany, Switzerland and Austria, as well as some others from the States and the UK regularly came to the Hungarian Championship in Balatonfüred. The international links made the class even more attractive which helped us reorganizing the Hungarian Dragon Association from 2005 onwards. We set the objectives that within five year we should have at least 30 boats in the fleet of which 20 regularly participate in regattas.

Some enthusiasts within the Dragon sailors circle saw a good chance to develop a modern, open and international class for Hungarian sailors who wanted to enjoy one-design racing instead of fighting against the clock in handicap-systems. They went to look for sponsors and decided to bring a grand international event to Hungary. We were lucky to find Erste Private Banking, whose management was aware that the Dragon image is very similar to that what they see to be important values. They supported us in our efforts to build our class. We ended up with Nr. 55 in 2010 – with 15 to 20 participants in large Hungarian events and up to 3 to 4 boats regularly attending events abroad.

And, what we are really proud of: the European Championship in 2010 was held in Balatonkenese, Hungary and we received much applause from the participants.

The reasons behind our success

It was clear for us from the very beginning that Dragon is a two-fold boat: competitive and social at the same time. We put much emphasis on both: created family-type events to make the class attractive for passionate sailors who just did not want to leave their children at home. At the same time, ranking list regattas were very competitive and we hired the best Hungarian sailors to be Race Officers.

A successful social event: IDA Chairman Rob Campbell (with about 100 other Dragon sailors) learns how to sing a Hungarian traditional song with HDA Chairman Ferenc Zenthe at the Europeans

We paid much attention to the classic fleet. As the most of them have no real chance to be in the top 5 at the regattas, we usually have extra prizes and an extra ranking list for them. Their enthusiasm is a core element of the success of the fleet.

Classic boat takes racing very seriously - HUN 8, Mefisztó at the Hungarian championship 2008

There is, of course, some set-back in Dragon popularity in Hungary after the Europeans. All in all we think that we have achieved a unique development in Hungarian sailing and Dragon class has a stable basis for the future.

Hogyan vegyünk dragont? - (1) Milyet is szeretnék?

Remélhetőleg az osztály fejlődése nyomán sokan kacérkodnak a gondolattal, hogy egy saját "sárkány" fedélzetén hódítsák meg a Balatont, netán harcba induljanak valamely verseny helyezéseiért. Nekik szeretnék néhány tippel szolgálni.

1. Gondoljuk át, milyen célra veszünk hajót!
A lehetőségek száma nagy, használt - és persze új hajók is - szép számmal elérhetőek a piacon. Mégis, mielőtt nekiállnánk böngészni az internetet vagy alkudozni kezdenénk a szomszédos helyen álló gyönyörű, klasszikus hajóra, nem árt ha magunkban eldöntjük, hogy mire akarjuk majd használni szerzeményünket. Néhány alapkérdés:
- Szeretnénk-e majd máshol is dragonozni, mint a Balatonon? Ebben az esetben trélerre is szükség lesz, azt célszerű a hajóval együtt megvenni.
- Akarunk-e majd versenyezni? Ha igen, nem árt, ha átnézzük a hajó korábban elért eredményeit.
- Vízben vagy parton tartjuk-e majd? Ha parton, olyan kikötőre lesz szükségünk, ahol könnyen elérhető daru áll rendelkezésre. Ha vízen áll majd egész nyáron, olyat válasszunk, amelynek az alja lekenhető algagátló festékkel. A gélezett, gyönyörű aljú versenyhajók erre csak alapozás után alkalmasak.


2. Klasszikus vagy műanyag?
Nyilvánvalóan erre a kérdésre nincs egyértelmű válasz. A fahajók gyönyörűek, de számoljunk azzal, hogy a karbantartási igényük is sokkal nagyobb. Akinek sok ideje van, és szeret maga is a fával, ezzel a fantasztikus, természetes, emberközeli anyaggal dolgozni, az nyugodtan keresgéljen az eladó (akár felújítandó) fahajók között is. Persze ez kiváltható pénzzel is: kiváló fahajós műhelyek vannak, amelyek vállalják a hajók gondozását. Érdemes már a hajó kiválasztása során bevonni őket az értékelésbe. Szívesen ajánlok ilyen műhelyeket, csak írjanak nekem egy e-mailt.

A magyarországi klasszikus dragonflotta fellendülőben van. Tudok olyan klasszikus hajóról, amely idén ősszel Ausztriából került a Balatonra, s van itt már a harmincas években épült skandináv gyártású fahajó is. Így mindenkit, akinek kedve-türelme van ahhoz, hogy ebben a flottában versenyezzen, biztatnék arra, hogy válassza a klasszikus hajókat. A dragon szövetség sok olyan programot is tervez, amelyek nem csak a versenyzőkhöz szólnak.

A műanyagból készült hajók legnagyobb előnye, hogy "plug-and-play" módon működnek. Legtöbbjükkel nincs sok tennivaló, némi gyakorlattal a tréleren leponyvázott állapotból másfél óra alatt versenykésszé lehet őket tenni. Karbantartásuk elsősorban az álló- és futókötélzet rendszeres ellenőrzésére vonatkozik, s évente egyszer a kisebb "harci" sérüléseket is ki kell javíttatni - ezt lehetőleg bízzuk szakemberre.

3. Vízen vagy szárazon?
Ez valóban dilemma lehet. Elsősorban attól függ, hogy kinek milyen lehetőségei vannak hazai kikötőjében. Külföldön a versenyhajókat csak néhány nagyon tiszta, hideg vízű tóban tartják vízen (pl. bajor vagy svájci tavak), mert ezeken a helyeken az algásodás minimális. A szárazon tartáshoz (ha hirdetésekben keresgélünk, ezt angolul sokszor a viccesen hangzó "dry sailed" szóval jelölik) csak egy trélerre van szükség. Mindenképpen szabályos dragontrélert válasszunk, az osztályban két gyártó utánfutói terjedtek el: a Harbeck és a Kufer gyártóké. Bármelyik megfelelhet a célnak. Persze ha közúton is szeretnénk vele közlekedni, akkor számítsunk arra, hogy az utánfutót honosítani és vizsgáztatni is kell - ennek részleteiről majd egy későbbi bejegyzésben.

4. Mi kell ahhoz, hogy versenyképesek legyünk?
A dragonban éppen az a szép, hogy a hajók one-design jellege és jó minősége miatt egy karbantartott test nagyon sokáig, akár 20-25 évesen is versenyképes. A Fjorddal a 2010-es évben nyertünk futamot a Flottabajnokságon úgy, hogy a hajó 1986-ban készült, tehát 24 éves volt!

Természetesen el kell dönteni, hogy hol akarunk versenyképesek lenni. A hétvégi regattákon bőven megteszi egy jól karbantartott 20 év körüli hajó - sokkal fontosabb, hogy maximum egy-két évadon keresztül használt vitorlákat használjunk. A legénység összeszokottsága, a verseny- és széltaktika helyes megválasztása sokkal fontosabb kérdés. Közép- és erős szélben már az árboc is számít, s egyre nagyobb szerepet kap, hogy technikailag rendben van-e minden.

Mielőtt nekilátnánk a keresgélésnek, nem árt ha a fentieket tisztzzuk magunkban. Ezután jöhet a konkrét hajó kiválasztása és a vásárlási kondíciók letárgyalása. Erről majd egy másik bejegyzésben. 

Dragon-évad: Visszatekintés 2.: A szezon második fele

Lássuk be, hogy régen nem volt olyan rosszul sikerült szezonunk, mint az EB utáni időszak. Pedig elvileg akkor kezdődött a nyár – és mi, balatoni vitorlázók nyáron szeretünk vitorlázni… De lehet, hogy szakítani kellene ezzel a beidegződéssel?

Néhányan már vészharangokat kongatnak, és azt mondják, hogy kipukkadt az osztály, vége, lement az EB, innen lefelé vezet az út, vissza a süllyesztőbe, a vegetáló, valójában csak az MVSZ teljesen elhibázott osztálypolitikája által fenntartott osztályok közé. Mielőtt azonban temetünk, talán érdemes lenne megvizsgálni ezt a kérdést kicsit alaposabban.

A Dragon EB-re készülve megvizsgáltuk az elérhető meteorologóiai adatokat. Teljesen egyértelműen kiderült, hogy vitorlásversenyt a Balatonon csak május-júniusban és szeptemberben érdemes rendezni. A nemzetközi versenynaptárba beillesztve ezért került a Dragon EB – és a tréning kedvéért az OB is – júniusra. Ez a rendszer tökéletesnek bizonyult: a megrendezett négy verseny potenciális 28 futamából 26-ot tudtunk lebonyolítani! Szerintem ez minden rendező álma lenne.

Ehhez képest a nyári – hétvégi – versenyek évek óta teljes kudarcnak bizonyulnak.  Jelentős részük lehetetlen viszonyok között kerül lebonyolításra, a tervezett futamok nagy része a gyenge szél miatt elmarad. Idén ezt még tetézte az is, hogy amikor éppen fújt a szél, nagyrészt túl erős volt.

Hol a megoldás? Nem ott, hogy kijelentjük: a dragonnak vége. Sokkal inkább ott, hogy folytatjuk az utat, amelyen korábban elindultunk. Azokra az időszakokra kell koncentrálni a versenyzést, amelyekben nagyobb valószínűséggel van szél. Vagyis a balatoni szezon elejére és végére. Ez válasz azoknak is, akik azon sopánkodnak, hogy a befektetett idő és pénz megtérülése túl alacsony. Növeljük hát a megtérülési valószínűséget! Ehhez persze el kell szakadni a kliséktől. A dragon osztály számára nem a Kékszalag és az azt megelőző két hétvégi nyári verseny a fontos.

Az ideális versenyszezon a dragon osztály számára a Balatonon így nézne ki: két áprilisi bemelegítő verseny, két májusi súlyponti verseny, júniusban OB. Ezután család, túravitorlázás, klubversenyek, osztályfejlesztő rendezvények. Augusztus végén súlyponti verseny, szeptemberben még egy súlyponti verseny és a flottabajnokság. Ezt követően egy párosverseny és egy levezető idényzáró verseny.

És még valami: az önállóan vagy kevés osztállyal rendezett versenyek rugalmasak. Gyorsan elindíthatóak, könnyen változtatható a pálya. Ezért is érezzük sokkal sikeresebbnek. Ezért a fontos, kiemelt hat versenyünk esetében nem változtatnék ezen a formán. 

Dragon-évad: Visszatekintés 1.: EB

Két nap múlva véget ér a dragon osztály ötven éves magyarországi múltjának talán legizgalmasabb évada. Visszatekintve hatalmas kettősség jellemezte: egy iszonyúan intenzív első félév, amelyet az első Magyarországon rendezett világverseny koronázott meg. Utána pedig egy régen nem látottan álmos, unalmas, érdektelen második félév. Szerda este emelhetjük poharunkat a régi évadra meg a jövő évi újra is: de előtte talán nem árt kicsit áttekinteni, hogy mi is történt velünk az elmúlt hónapokban.

 Azt hiszem, leszögezhetjük: az EB óriási siker volt. Nyugodtan veregethetjük a saját vállunkat. A hajóosztály éves londoni közgyűlésén októberben mindenki (! - bizony még azok is, akik nem jártak Balatonkenesén; hiába az osztályban gyorsan terjednek a hírek) csak dícsért minket. Az egyik újonnan megválasztott német alelnök külön megkért rá, hogy tudassuk vele mindig, hogy mi történik a Balatonon, mert ő személyesen szeretne még idejönni vitorlázni.

Mik voltak a siker tényezői? Elsősorban az, hogy évek óta tervezgettük, dédelgettük ezt az álmot, és ennek megfelelően egyre nagyobb intenzitással vettünk részt a nemzetközi dragonos életben. Így annak ellenére (!) elfogadtak, hogy szerepléseink alkalmával túl nagy dolgokat nem tettünk le az asztalra. Sem sportsikerek tekintetében, sem pedig olyan értelemben, mint orosz barátaink: rólunk ugyanis nem "süt a pénz". Utólag értékelve a dolgot, az IDA-nél meglehetősen tartottak attól, hogy a "dragon közvélemény" komoly szemrehányásokat tenne nekik, ha félresikerülne egy világverseny a Balatonon. Minden próbálkozás arra, hogy közvetlenül ellenőrizzék az előkészületeket, valójában csak félmegoldás volt. Így aztán maradt a bizalom: ehhez pedig szükség volt azokra az emberekre, akiket ismertek, akikben bízhattak. Ez segített elnyerni a rendezési jogot, és kivívni az utólagos elismerést is.

Mindezt csak azért foglalom össze, mert a gyümölcseit máris élvezhettük. A 2017-es világbajnokságra szóló pályázatunk még egy megjegyzést sem kapott. Vagyis besoroltak minket azon helyek közé, ahol dragonversenyeket "szoktak tartani". Ezt a státuszt megszereztük, csak meg kell tartani.

A siker további tényezőit már sokat elemeztük. Először is: volt egy CSAPAT. Hatalmas köszönet illeti a szervezői, önkéntesi és rendezői csapatot. Nélkülük valóban nem lett volna esélyünk sem arra, hogy a szerencsétlen időjárási körülmények ellenére jó versenyt rendezzünk (csak emlékeztetőül: úgy tartottunk meg egy hét futamos versenyt, hogy szombat déltől szerda délig semmi szél nem volt).

Azután - a szervezői munka eredményeként - volt szponzorációs háttér. A kommunikáció felépítésében és a verseny lebonyolításában olyan szintet tudtunk biztosítani, ami magva lett az EB-sikernek. Végül pedig rendelkezésre állt egy olyan infrastruktúra, amely tökéletesen kiszolgálta az igényeinket. A Kenese Marina-Port és a KMPVSE kiválóan teljesítette a vállalásait. Ha jelen pillanatban meg kellene mondanom, hogy hol lehet a Balatonon megrendezni a 2017-es dragon világbajnokságot, nem tudnék más megfelelő helyet. Persze addig még sok víz lefolyik majd a Sión...

A magyar flotta oldaláról nézve persze korántsem ilyen rózsás a mérleg. Egyrészt a magyar mezőny második fele kénytelen volt szembenézni azzal a ténnyel (amit a mezőny első fele már régen tudott), hogy nem versenyképes a nemzetközi élmezőnnyel szemben. Még a hazai vizeken sem, még akkor sem, ha évek óta szándékosan sokat vitorláztunk Balatonkenesén. Keló futam-harmadik helyétő és a Tenke-csapat néhány felvillanásától eltekintve nem sok babér termett a magyar "válogatottnak". Mint egy elkeseredett kormányostól nemrégiben hallottam, ez komoly törést is tudott okozni a csapatokon belül. 

Így aztán sokakban felmerülehetett, hogy érdemes-e ebbe a dologba ennyit invesztálni. Nem jobb-e nekünk egymás között versenyezgetni békésen, hol Földvár, hol Füred előtt - és évente legfeljebb egyszer megtapasztalni, hogy képtelenek vagyunk lépést tartani a nemzetközi flottával. Súlyos kérdés ez, és nem hiszem, hogy jelenleg meg lehetne válaszolni. 

A nemrégiben elvégzett felmérés szerint a flotta nagy része szerint: érdemes. De sok hangot hallani, amely nem ennyire eufórisztikus. Szembe kell néznünk ezzel, mert az osztály jövője nagyrészt itt dől el. Mert lássuk be: a dragon főleg azért lehet "szexi", mert nemzetközi szinten lehet vele versenyezni. Ha ebből kimaradunk, pontosan oda jutunk ahol az osztály a kilencvenes évek elején-közepén volt. Érdemes ezen elgondolkodni.

A dragon osztály titka

Sokat gondolkoztam már azon, hogy mi lehet a dragon osztály sikerének, 80 éves fennmaradásának a titka. Tudjuk, és sokat kommunikáltuk is, hogy a hagyományok, az elegancia, a technikai fejlődés, a relatíve kis csapat és az idősebbek számára is elérhető versenyzés mind-mind hozzájárul ehhez. De a Nemzetközi Dragon Szövetség (IDA) idei közgyűlésének résztvevőjeként találtam még egy fontos szempontot.

A "fontolva haladás" alapelvéről van szó. Nem szeretnék aktuális politikai párhuzamot vonni, de a "fejjel a falnak" ritkán fizetődik ki. A 19. századi Magyarországot tekintve mit látunk mai szemmel sikeresebbnek: a reformkort és a kiegyezést (vagyis a fontolva haladást) vagy pedig az országot Haynau kezébe lökő, a román parasztokat magyarok ellen fordító, Jellacicot horvát hőssé emelő forradalmat? 


De hogy jön ide az IDA közgyűlése? A Magyar Dragon Szövetség küdötteként végigültem az idei vitákat is. Londonban, a Royal Thames Yacht clubban, ahol még Nelson zászlóshajójáról, a Victoryról származó relikviák díszítik a termeket. Ilyen kulisszák között persze nem is várható el, hogy "forradalmi" döntések szülessenek. Nem is történt ilyesmi.


Felmerült például az a kérdés, hogy a hajó kötelező felszerelésének tekintendő 30 méter hosszú (a legénység által gyűlölt, mert túl hosszú és nehezen összetekerhető) kötél úszó vagy nem-úszó kötél legyen. Az eddigi előírás szerint ez egy horgonykötél, és száraz állapotban legalább 1,5 kilogrammnak kell lennie. Namármost ez a mai dragonozásban nyilvánvalóan őrültség: nagyon ritkán horgonyzunk, ha pedig valamiért szükség van rá, egyáltalán nem biztos, hogy ez a kötél a legmegfelelőbb erre a célra. Vontakötél viszont annál inkább kell a hajókra, ez meg ugye nem árt, ha úszik a vízen. 


Két álláspont csapott tehát össze: legyen nem-úszó horgonykötelünk - ez vizes, büdös, viszont jó eséllyel használhatatlan például már 25 méteres mélységben is (ne a Balatonra tessék gondolni). Vontakötélnek meg persze azért sem jó, mert nem úszik - így viszont nagyon pontosan kell célozni vele, ha nem akarjuk újra és újra átdobni. 


Nyilvánvalóan teljesen lényegtelen kérdésről van szó. Nálunk az MVSZ azonnal hozott volna egy határozatot, aminek rögtön rengeteg ellenzője lett volna, fórumok indulnak, és indulatok forrnak, amíg az MVSZ vissza nem vonja a határozatot, és a Nagyhajós Bizottság hatáskörébe nem utalja. Ott viszont évekre elhal az ügy.


Az IDA-nél hagyták, hogy a küldöttek vitatkozzanak egy darabig. Aztán levették a tervbe vett módosítást a napirendről. marad minden a régiben - mindenki viszi magával az eddigi kötelét, és egészen biztos, hogy soha senkit sem fognak ellenőrizni ezzel kapcsolatban. Az osztály megtartott magának jó néhány rajongót.


Ezután a lényeg - a teljes osztályarculat elfogadása már könnyedén átment. Pedig sokkal nagyobb változást hoz majd. De a határozat indoklásában meghatározó súllyal szerepeltek a tradíciók, így aztán nem sokat vitatkozott senki.


Így kell ezt csinálni.

Dragonosok finneznek

A hét végén újra Agárdon versenyeztem. Mint a régi szép időkben, olyan 30 évvel ezelőtt. Persze akkor még Optimistben, Cadetban, 420-ban... Most pedig - nos igen Finn-nel! Vagyis hűtlen lettem a Dragonhoz? Nem, erről szó sincs. Csupán annyi történt, hogy kerestem a lehetőséget, hogy akkor is vitorlázhassak, ha a csapat:
a) éppen nem ér rá;
b) éppen ráér, de pont nincs verseny.


Nyilvánvalóan kapóra jött,hogy Sipos úr (Sipos Péter, a Finn osztály titkára, mindenese stb.)  már régóta ajánlgatta, hogy próbáljam ki a dingit. Többé nem volt kiút, kifogás: "túl alacsony vagyok" - merthogy a súlyom az bőven megvan. Így aztán kipróbáltam, tetszett, és innen már csak egy lépés volt, hogy vegyek egy használt Madert.


Mintha visszazökkentem volna az időben. Egyedül vagy, így aztán nincs kifogás. Minden hiba felelőse menthetetlenül te vagy. Ha valami elszáll - mondjuk azért, mert nem raktad össze rendesen, nem kötötted meg,nem húztad meg - nincs kire hárítani. Ráadásul neked kell rendbe hozni is - nincs ott senki más, aki szerel, amíg te vitorlázol. 


Aztán ha már összeállt, és ott vagy a rajtvonalon, hihetetlenül jó érzés. Egyrészt a gép sokkal gyorsabban reagál, mint egy Dragon. Amíg a Fjord alig akart elindulni, ezért 30-35 másodperccel a rajt előtt már pontosan látni kellett, hogy mit akarsz, mi fog történni a többiekkel, a vonal helyzetével, a széllel - addig a Finn öt másodperc alatt elindul. Így aztán lehet korrigálni, helyezkedni, ügyeskedni. Egyszerre csak úgy éreztem, hogy mindent meg tudok csinálni.


Persze csak taktikailag. Mert a gépet azt tanulni kell. A száguldás lefelé, na igen, azt szokni kell. A Dragonon már megtanultuk a lúvba húzós, falsolós,  lefelé csúszást hátszélben. A Finnben alig 120 kilóval a hátsód alatt mindez teljesen más érzés. És nemcsak azért, mert a szerkezet simán a nyakadba esik. Hanem azért is, mert itt nem lehet hibázni - hármas szél felett kegyetlenül büntet.


Végül néhány szót a versenyről. Az up-down pálya a szombati futamokban a nádutcákon vezetett keresztül. Ez vicces volt, de sokat segít abban, hogy egy pillanatra se hagyd abba a figyelést. Egy 15 fokos szélforduló a harmadik futamtól elég volt arra, hogy az egyik átjáró sokkal jobb legyen mint a másik. 

(A képet Beló készítette (c) sailing.hu. Remélem nem haragszik...)


És hogy mi volt a Dragonosokkal. Huszonvalahány induló közt négy dragonos is volt. Juhász Gyuri, Kerti Géza, Ikrényi Gábor meg én. Taktikai és presztízscsata. Persze itt is rá lehet fogni a hajókra, vitorlákra meg a többire sok mindent. De az érzés mégiscsak az, hogy a puszta taktika sokkal töbet számít. Biztos vagyok benne, hogy sokat finomodik majd a hajóvezetésünk és a figyelmünk. Márpedig ez a dragonhoz is kell majd.