Viharos szelekkel küzd mostanában a korábban nyugodtan vitorlázó Nemzetközi Dragon Szövetség (IDA) hajója. Évek óta tart már a vita a hajóosztály hosszabb távú stratégiájáról, ám eddig úgy tűnt, hogy a megoldást ismét – mint korábban oly sokszor – a legjelentősebb szereplők színfalak mögött kötött háttéralkuja hozza meg. Két hónapja azonban nyílt pengeváltássá fajult a máskor előre levajazott októberben esedékes elnökválasztás. Valóban az osztály jövőjéről szól mindez? Vagy egyszerűen csak személyi, netán politikai ellentétek jelennek meg más köntösben?
Mintegy tíz éve folyamatosan erősödnek a Dragon osztályban a profi vitorlázók. Korábban csak legénységként indultak a versenyeken, azután egyre több lett a teljesen profi hajó, sőt ma már csapatot alkotva több profi hajó együtt vitorlázik és készül. Nem mindenki tolerálja jól ezt a jelenséget – sokan az osztály jövőjét féltik tőle. A Magyar Dragon Szövetség elnökeként én is többször jeleztem már, hogy amennyiben a kérdést nem sikerül megfelelően kezelni, hosszabb távon akár az osztály széteséséhez is vezethet.
A professzionalizmusnak ugyanakkor sok előnye is van. A Dragon osztályban – a kiváló vitorlázók biztosította médiafigyelemre, az osztály presztízsére és vitorlázóinak anyagi erejére való tekintettel – felbukkantak a nemzetközileg erős szponzorok. Sőt, a BMW és a Gazprom az osztály nagy versenyeinek hosszabb távú támogatását is kilátásba helyezte. Ekkor derült ki, hogy az IDA – egy falusi lövészegylet kezelésére sem alkalmas, hatvanas években összetákolt – laza angol struktúrája nem tud egy ilyenfajta megállapodást kezelni.
Sajnos az elmúlt négy évben kormányzó holland elnök, Richard Blickman képtelennek bizonyult a problémák valódi megoldására. Noha – állítólag – sikeres nagyvállalati vezető, a menedzsment legalapvetőbb elemeinek – vélemények ütköztetése, jövőkép közös kimunkálása, iránymutatás, motiváció – alkalmazásában is csődöt mondott.
Az elmúlt három-négy évben „csak” az alábbi problémákat sikerült a szőnyeg alá söpörni:
- Akarjuk-e, hogy full-profi csapatok induljanak a Dragon osztály világversenyein?
- Akarjuk-e, hogy létrejöjjön egy nagy szponzor által támogatott versenysorozat, és elfogadjuk-e ezért cserébe, hogy a szponzor komolyan beleszóljon a versenyek alakításába?
- Akarjuk-e, hogy a Dragon gyorsabb és modernebb legyen, így nézve szembe a fiatalokat jobban vonzó, jelenleg sikeresebb hajóosztályokkal (Melges, J-70, J-80 stb.)?
- Legalizáljuk-e a GPS és más modern navigációs eszközök alkalmazását?
- Hagyjuk-e, hogy az anyagilag erősebb csapatok olyan támogatást nyújtsanak versenyzőiknek, hogy az már komolyan befolyásolja a versenyek végeredményét?
- A kétes értékű dicsfényben való sütkérezésen túl ténylegesen mit tudunk nyújtani a helyi flották családi és baráti csapatainak, akik egyre kevésbé hajlandók ezer kilométert utazni egy nagy versenyre, ahol már egy futambeli jobb helyezésre sincs semmi esélyük?
A háttárben a nemzeti szövetségek vezetőinek és aktív vitorlázóinak egy csoportja két év óta komolyabban kezdett el foglalkozni a kérdésekkel. Mindez most – legalábbis a felszínen – abban kulminál, hogy éles harc bontakozott ki két elnökjelölt között, akik idén októbertől átvehetik Blickman tisztét.
Elsőként – nevezzük őket így – a „Corinthian” csapat adta közre, hogy mit szeretne. Ez az angol szó azt jelenti, hogy „amatőr”, de a magyar szóban rejlő lekicsinylő értelem nélkül. Néhány kör-emailben jelezték, hogy a nem túl sokak által ismert, de az amatőrökhöz közel állónak kikiáltott francia alelnököt szeretnék az elnöki székben látni. Ezt a szárnyat támogatja a holland és a belga szövetség is, s jelezték, hogy egyfajta konzervatív, „vissza a gyökerekhez” politika letéteményesét látják benne.
De azt is tudtára adták mindenkinek, hogy mit nem szeretnének: orosz uralmat! Az egyik vélemény szerint minden baj gyökere, a gonosz forrása az, hogy az orosz hajók sok pénzzel megjelentek a flottában. Ami igazán tréfás, hogy ezt az oldalt támogatja a „Corinthian” minősítésnek megfelelő Poul-Richard Høj-Jensen is – aki a Petticrows hajóépítő műhely tulajdonosaként jó húsz évig talán a legtöbbet profitált a Dragon osztályból. Høj-Jensen egy szabálymódosítási javaslatban visszaforgatná az idő kerekét: betiltaná az okostelefonokat a hajókon, megszüntetné a csapatokat, s csak amatőröknek engedné, hogy megnyerhessék a Gold Cupot.
A másik tábor a „profik” csapata, akik a közkedvelt orosz alelnököt, Vaszilij Szenatorovot juttatnák szívesen az elnöki székbe. Vaszilij egy nemrég szétküldött levelében viszont nem igazi filozófiai vitát, hanem személyi, sőt politikai ellentéteket orrontott a küzdelemben. Szerinte a háttérben Blickman saját patronáltját, a francia alelnököt akarja utódjának, s ezért a stratégiai vitát csak álcának használja, ráadásul nem-demokratikus eszközöket vet be.
Szenatorov ezért közreadta programját, amely lényegében a tehetős, profi legénységet tartó hajótulajdonosoknak kedvez, akik – legalábbis szerinte – a nagy versenyek mezőnyének kétharmadát, és ezzel az osztály gerincét jelentik. Úgy véli, hogy a professzionalizmust az osztály és a versenyek menedzsmentjébe kell belevinni, s az amatőrök számára a „felkarolunk mindenkit” szlogent ígéri – bár ennek tartalmáról nem sokat tudtunk meg.
Felmerülhet a kérdés, hogy egy 25 hajóból – amelyek közül 15 versenyez – álló kicsiny flotta képviseletében hová állhatunk ebben a vitában. Magyarországon is megtalálható mind a kétféle versenyzőtípus, s a „profik” anyagi befektetéséből végső soron az egész flotta nyer. Ráadásul a 2018. évi Európa-bajnokság rendezése kapcsán nem lenne jó egy folyamatosan változó struktúrában „mozgó céltáblára” lőni.
Fontos lesz majd látni, hogy a meghatározó országok, elsősorban a britek és a németek melyik oldalra állnak a disputában. Eddig mindkét flotta támogatását élveztük, s az oroszokkal is baráti a viszony.
